Golán, Gáza
Újra lőnek a Golán-magaslaton. Halottak vannak a Gázai övezetben és szomszédságában. A Golánon majd negyven éve, 1973-ban volt utoljára tűzharc a szírek és az izraeliek között. A Gázai övezetben viszont szinte állandóak az összecsapások.
A Golánról Izrael évek óta próbált tárgyalni Bassár el-Aszaddal (ahogy az apjával is korábban), hogy kész visszaadni a területet átfogó békeszerződés ellenében. Aszad azonban úgy kalkulált, ha a területért békét köt Jeruzsálemmel, elveszíti „arab nacionalista” arcát, elszigetelődik a muzulmán világban, oda az iráni szponzor. Tehát, amíg tehette, riszált a Nyugatnak, támaszpontot adott az oroszoknak, és kiszolgálta Teheránt. Ez tartotta fenn rendszerét, amíg a többi arab országból el nem ért hozzá a felkelések szele.
A polgárháború közben Izrael határa volt a legnyugodtabb az összes szíriai határszakaszból. Izraeli tábornokok azt latolgatták nyilvánosan, hogyan készüljenek fel rá, ha Aszad hívei menedéket, békés végállomást a Golánon remélve a szunniták elől Izraelbe futnak. Mindez megerősítette Aszad ellenfeleit hitükben: a rezsim összejátszik Izraellel.
Hát igen: az izraeli kormányzatnak jobb az ismert zsarnok, mint a kiszámíthatatlan népmozgalom. Különösen, ha azt vallási fanatizmus fűti. Jobb egy széthullóban lévő szovjet típusú hadsereggel számolni, mint kaotikus szabadcsapatokkal. Ám Izrael mégis csak a nyugati világ része, ahol Aszadot már leírták, kizárták a tárgyalópartnerek közül. Izraelben létezik demokratikus közvélemény, civil társadalom. A despotával való együttműködést, esetleges alkukat már nem lehet lenyomni az izraeliek torkán. Ez lehet a háttere a térségben zajló puhatolózó összecsapásoknak. Meglehet, hogy a szír kormánycsapatok izraeli ellencsapást akartak provokálni, hogy így tereljék el a figyelmet a belső harcoktól. Az is lehet, hogy iráni segítségnyújtásra akartak ürügyet koholni. Feltehetően vége a negyvenéves állapotnak, amikor a kölcsönös érdekek alapján flörtölt Izrael a zsarnokkal.
Eközben hadműveletet kezdtek Gázában. Kilőtték a Hamasz katonai vezetőjét válaszul Izrael folyamatos rakétázására. Majd megkezdték a Védelem oszlopa műveletet, amelyben több rakétaindító-állást és fegyverraktárat semmisítettek meg. Netanjahu miniszterelnök bosszúálló arcát mutatja, s most, hogy újabb három polgári áldozata van a Gázából kilőtt rakétáknak, még támogatást is kap ehhez a társadalomtól. Az ENSZ-ben nem értek el sokat az arab országok Izrael megrendszabályozását követelve. Ők is tudják, ebben a játszmában nincs potens fél, amely a rendezésben lenne érdekelt. A Hamasz létének feltétele, ha provokálja a katonailag erősebb Izraelt. Ez az érdeke Iránnak, amely pénzeli a Hamaszt, már csak azért is, hogy a figyelem ne a Teheránnak még értékesebb Szíriára összpontosuljon. És jól jön a háborús helyzet Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek is. Ő éppen választási kampányt folytat honvédő mezben.
