A volt szocialista pénzügyminiszter, aki a 2008-as „rossz IMF-megállapodás” egyik közreműködője volt, arról érdeklődött Vargánál, hogy konkrétan mit is követelt a Nemzetközi Valutaalap a magyar kormánytól abban az ominózus július végi levelében, amit elrettentésképpen villantott fel hívei előtt a miniszterelnök a szeptember eleji kihelyezett Fidesz–KDNP évadnyitó frakcióülésen.

Idézett belőle pár passzust, egy papírosból olvasott fel olyan dolgokat, amelyek – mint az már akkor tudott volt – egyáltalán nem is szerepeltek az IMF-tárgyalódelegáció kívánságlistáján. E körből a családi pótlék és a nyugdíjak csökkentése, mint a két legelfogadhatatlanabb javaslat annyira kiborította a miniszterelnököt, hogy okostelefonon „spontán” felvett videoüzenetében azt mondta népének, „hogy ezt így nem”.

Az ominózus levéllel hónapokon át tematizálták a közvéleményt, démonizálták az IMF-et, majd megpróbálták lejáratni a szervezetet egy „ütős”, ám semmitmondó, kétszázmilliós hirdetéskampánnyal. A cél a tárgyalások elhúzása volt, ami persze sikerült is, ilyen hangulatban ugyan kinek van kedve leülni egy olyan partnerrel, aki kígyót-békát kiált rá, miközben a pénzére hajt.

Most ott tartunk, hogy jövőre talán lesz tárgyalási időpont, ami abból a szempontból is jó, hogy a karácsonyi ünnepeket biztosan otthon, szeretteik körében tölthetik az IMF tárgyalói. Emlékezetes, tavaly akkortájt az alkotmányozás hevében és a jegybanki függetlenség darálása közepette úgy ítélték az EU és az IMF szakértői, hogy itt egyelőre nincs miről tárgyalniuk, asszisztálni pedig az akkori színjátékhoz nem fognak. Mint ahogy a most folyó tragikomédiához sem. Gerry Rice, az IMF külkapcsolati igazgatója egyértelműen üzent Budapestre, hogy akkor jönnek vissza, ha a kormány világossá teszi: mind az IMF-et, mind az Európai Bizottságot értékes partnernek tekinti.

Partnernek, nem ellenségnek. A valutaalap illetékesei véleményüket általában sztaniolpapírba csomagoltan küldik meg Vargáéknak, talán ez volt az első olyan üzenet, amiből egyértelműen kiderült, hogy nem kérnek a rájuk osztott bohócszerepből. Már maga Varga Mihály is így lehet ezzel. Sokszor kínos magyarázkodásokba kényszerül, legutóbb a „rossz kérdésfeltevés” számlájára rótta fel, hogy a félreértelmezhetően nyilatkozott, amikor azt mondta: nyilván nem dől össze a világ, ha nem születik megállapodás a nemzetközi szervezetekkel. Arról persze Vargát nem nyilatkoztatták, hogy a nyugdíj és családi pótlék csökkentése, mint nem létező követelés, vajon hogyan tűnhetett el az IMF „kívánságlistájáról”. Az időzítés tehát kiváló, az ünnepeken ne essen szó politikáról. Félszavak azért mehetnek – az értőknek.