Tunisz ütőere a párizsi Champs Élysées-t idéző Habib Bourguiba sugárút. Most is, mint három éve, amikor legutóbb jártam a tunéziai fővárosban, zsúfoltak a teázók és a kávézóteraszok. Sört rendelek, a pincér elégedetten bólint, majd kérdés nélkül hoz alkoholmenteset. Persze vannak azért bárok, ahol lehet „igazi” sört inni.

Két lépéssel ment előtte. Tudta, most nem mer lemaradni. Autó várta, hogy átérjenek a túloldalra. Az autót vezető férfi kicsit hátrább húzódott, talán nem akarta, hogy arca leleplezze. Bár nem tehetett semmiről. Most ért ide, amikor ők épp átvágnak a templom oldaláról a menhely oldalára. Az igaz, hogy hosszabban megbámulta őket, mint ahogy más, normális ember esetében tette volna. Ez igaz. A fekete kutya már fél éve a menhely lakója volt, rajta kívül azóta csak a háromlábú tarka kutyát nem vitték el.

– Berúgjuk? Felfeszítsük? Átugorjunk rajta? Betörjük? – általában ezekkel a kérdésekkel állnak a gyerekek a paloznaki mesetábor kapujában. Paradicsomi környezetbe érkeznek egyfajta pokolból. Állami gondozottak, vagy nevelőszülőknél élők, akiket szüleik elhagytak, megerőszakoltak, vertek, olykor embertelen körülmények között, kutyaólban tartottak, napokig étlen-szomjan.

Meglepődést váltott ki előadásával nemrég Stockholmban Szita Szabolcs történész, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója. A Raoul Wallenberg-centenárium alkalmából rendezett konferencián elhangzottak az egyik svéd televízió figyelmét is fölkeltették, pedig hát…

Szőcs Géza eltűnt. Épp harminc éve. Az ellenzéki magyarok heteken át attól rettegtek, hogy a Securitate (magyarul: a Szeku) örökre eltüntette őt. Retteghettünk, mert volt ilyen. De ez nem ilyen volt.

Győzelmi tortának szánják, de lehetséges, hogy hatalmas bukta lesz belőle – ezzel a hasonlattal jellemezte egy befolyásos Fidesz-közeli kommunikációs guru azt a választási kampánytervet, amelynek alapján a kormánypárt nekifut a 2014-es országgyűlési választásnak. Orbán Viktor és legszűkebb csapata olyasmire készül, ami a rendszerváltás utáni időszakban még senkinek sem jött össze, és a parlamenti frakció, illetve a pártvezetés egyáltalán nincs 100 százalékig meggyőződve arról, hogy a példátlan vállalkozás sikerülni fog.

Michael Haneke első a legjobbak között – hallani mind gyakrabban az osztrák rendezőről, aki Cannes-ban már duplázott: miután 2009-ben Arany Pálmát nyert A fehér szalag című művével, idén ismét a legjobbnak bizonyult a világ legfontosabb versenyén. Ezúttal a Szerelem című drámájáért kapta meg a sokak által vágyott elismerést. A napokban mozikba került mű abba a tragédiába vonja be a nézőt, amely egy idős párizsi házaspár zárt, középosztálybeli, nyugodt életét borítja fel: az asszony agyvérzés miatt félig lebénul, majd megindul a fokozatos, de visszafordíthatatlan leépülés. A férfi, amíg fizikálisan és lelkileg bírja, otthon ápolja élete imádott párját. Haneke, akit joggal nevezhetünk ma a legfontosabb európai rendezőnek, Cannes-ban adott interjút a Népszabadságnak.

Az egyszerűség kedvéért, és mert tréfás kedvünkben vagyunk, tegyünk úgy, mintha a Nemzeti Színház következő főigazgatójának személye pályázaton dőlne el. Mintha a pályázók egyenlő eséllyel indulnának. Mintha a pályázatokat elbíráló bizottságot szakmai kritériumok alapján állítanák össze. Mintha a zsűri a minőségi színház, valamint a nemzeti kultúra szempontjait mérlegelné, és mintha javaslatának bármilyen befolyása lenne a kinevezésre.

Az európai uniós csatlakozás mind élesebb viták kiváltója lett Szerbiában. Egyelőre beláthatatlan, milyen következményekkel jár ez a konfliktusteremtő helyzet a nemzeti kisebbségek vonatkozásában. A szerbiai kormányzat eddig még nem mondott le végérvényesen csatlakozási szándékáról, fenntartásai azonban szaporodnak. Tomiszlav Nikolics államelnök véleménye szerint Szerbia nem fog sietni a csatlakozással.

Miért nincs nekünk akkora szerencsénk, hogy a miniszterelnökünk szenvedélye a matchboxgyűjtés, a keresztrejtvényfejtés, vagy éppen a természetjárás legyen? Ezekre azért csak nem lehetne elverni annyi pénzt, mint a válság idején az élsportra, különös tekintettel a focira. Kellemetlen mellékhatások ugyan adódhatnának (vízszintes 5.: a következő választás nyertese, öt betű, az első o), de azért ezeket olcsóbban megúsznánk, mint a mostaniakat.

Európa és Ázsia legfejlettebb, legfegyelmezettebb gazdaságai (Németország és Japán) az atomenergia kivezetése mellett döntöttek, sőt, radikális lépésekkel rögtön bele is vágtak a projektbe. Az atomerőművek nélküli energiatermelés egyre több országban válik deklarált politikai-társadalmi céllá: nukleáris reneszánszról már senki sem beszél, a statisztikai adatok szerint a szektor legalább egy évtizede defenzívában van, amit a fukusimai katasztrófa tovább erősített. Bizonyos jelek szerint a világ már az atommentes jövőre készül – de a meccs még koránt sincs lejátszva.

Letett zambiai befektetéséről a Bonafarm Csoport, így egyelőre biztosan nem kezdi meg azt a beruházást, amelynek állami tenderét egyébként megnyerte a Csányi Sándorhoz köthető agráripari csoport.

Sao Paulo-i és az USA-beli programja között repült tegnap Budapestre dr. Martin Winterkorn, a Volkswagen AG igazgatótanácsának elnöke, hogy megtartsa évi szokásos előadását a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

Évtizedek óta kísérleteznek olyan gyógyszerekkel, melyek segítségével végre a férfiak is kivehetnék a részüket a születésszabályozásból. Most végre elérhető közelségbe került egy olyan hatásos szer, amelynek óriási előnye, hogy – nőknek adott társaival ellentétben – még csak nem is tartalmaz hormont.

Kávézott valaha is bordélyházban? Egykor persze, hiszen ilyesféle „intézmény” mifelénk manapság hivatalosan nem létezik. A pár hete megnyitott Baristum kávézó épületében, a Falk Miksa utca 1. és a Szalay utca 2. szám alatti saroképületben valamikor a háború idején bordélyház működött.

Van abban valami tudatosság, hogy éppen most hozták nyilvánosságra azt a válaszlevelet, amelyben Varga Mihály, a nemzetközi szervezetekkel való tárgyalások elhúzásáért felelős tárca nélküli miniszter intézett Veres Jánoshoz.

Az Európai Bizottság (EB) elindította három újabb romániai operatív program felfüggesztési eljárását, miután nemrég már befagyasztotta a humánerőforrás fejlesztését célzó alapokat. A döntést a napokban közölte hivatalosan Bukaresttel az EU végrehajtó szerve.

Nem skót a sors Kozma Istvánhoz, a korábbi 40-szeres válogatott labdarúgóhoz: november 10-én bekerül a Dunfermline Hall of Fame-be. A kis klub hírességei között együtt lesz – többek között – Jock Steinnel, Sir Alex Fergusonnal vagy az 1961-ben skót kupát nyert csapat tagjaival. A hajdani gárdát az az Újpest ejtette ki a KEK negyeddöntőjében (4-3, 1-0), amelyben Kozma utóbb 214 bajnoki meccset játszott...