Mielőtt a patikába rohannának a szerért, hadd csillapítsam le gyorsan a kedélyeket: egyelőre csak egereknél vált be, és náluk is csak injekció formájában hat, humán tesztelését csak most kezdték el. Ha be is válik, nyilván csak tabletta formájában jön szóba. Hisz bármennyire is vágyik valaki a szexre, nem valószínű, hogy minden együttlét előtt injekciózni kívánná magát.

A két neves amerikai intézet, a bostoni Dana-Farbner Cancer Institute és a houstoni Baylor College of Medicine egyetem összefogásával tesztelt JQ1 fantázianevet kapott új molekulára egyaránt felfigyelt a tudományos és nem tudományos világ. Annál is inkább, mert a JQ1 fantázianevet kapott szer egyáltalán nem tartalmaz hormont.

Ez azért fontos, mert eddig is hatalmas erőfeszítést tettek a férfi fogamzásgátlók kifejlesztésére, és sikerült is előállítani jó néhány fajtájukat. Ám ezek hiába bizonyultak hatásosnak, rendre olyan nemi hormont vagy hormonokat tartalmaztak, amelyeknek komoly mellékhatásaik voltak – komolyabbak, mint a női piluláknak. Elsősorban a férfiak csontjait és máját károsították.

Mint annyi új felfedezésbe, a JQ1 kifejlesztésébe is beleszólt a véletlen. Ugyanis a szert eredetileg rákos daganatsejtek elpusztítására találták ki. Azt, hogy a JQ1 a kísérleti egerek heréjében meggátolta az ondótermelést is, váratlan „melléklelet” volt. Ezt követően már célzottan – és természetesen a szigorú tudományos kritériumok betartása mellett – tesztelték a hím rágcsálók fertilitására kifejtett hatását. A James Bradner professzor vezette kutatócsoport bebizonyította, hogy a herékben hatásosan – ugyanakkor reverzibilisen, visszafordítható módon –megakadályozta a differenciálatlan őssejtek ondósejtté alakulását.

A szer egy BRDT rövidítésű herespecifikus fehérje működésének gátlásán keresztül fejtette ki a hatását. A BRDT az ondósejt érésének korai stádiumában behatol a sejtmagba, és génállomány meghatározott pontjához kötődik. Ott mintegy bekapcsolja a sejt vezérlőpultját, és ennek hatására alakul át az éretlen sejt specifikus ondósejtté. A JQ1 ennek a BRDT fehérjemolekulának ahhoz a részéhez kötődik, azt köti le, amellyel eredetileg a génhez szeretett volna kapcsolódni. Így akadályozza meg, hogy a BRDT herespecifikus protein teljesítse küldetését, és beindítsa az ondósejt érési folyamatát.

Különböző dózisokkal tesztelték az állatokat. Kiderült, hogy fiziológiás, az állat számára ártalmatlan adagban három-hat hetes időtartamra 90 százalékkal csökkentette az ondósejtek számát, és 75 százalékkal a sejtmotilitást, azaz a hím ivarsejtek mozgékonyságát. Amikor elhagyták a szert, egy-két hónap múlva teljes mértékben helyreállt az állatok nemzőképessége. Mellékhatást egyáltalán nem találtak, és a későbbiekben sem befolyásolta a hím nemi hormonok koncentrációját és az állatok párzási szokását.

A New Scientistnek adott interjújában Richard Sharpe, a skót University of Edinburgh neves reprodukciós szakértője is nagyra értékelte az eredményeket, és kíváncsian várja a humán kísérletek eredményeit. Különösen (persze a szer elhagyását követő) az utódokra kifejtett hatásokra kíváncsi – pontosabban reméli, hogy rájuk nem hat.

Dr. Buzogány István, a Péterfy Sándor utcai kórház urológus főorvosa mindehhez hozzáfűzte: bár a JQ1 korszakalkotó áttörést hozhat a fogamzásgátlásban, valóban nem árt az óvatosság. A szer hatását – és mellékhatásait – minden szemszögből meg kell vizsgálni. Soha nem tudhatjuk biztosan, hogy milyen veszélyt rejt magában, ha beavatkozunk a természet rendjébe. Ma világszerte mintegy százmillió nő használ hormonális fogamzásgátló pirulát. Nem túlzás hát kijelenteni, hogy ha a nem hormontartalmú, férfiak által is szedhető, átmeneti fertilitásgátló tabletta valóban realitássá válik, komoly kihatással bír majd a következő nemzedék közérzetére és életformájára.

Az ondótermelést gátló hatás felfedezése véletlen volt, hiszen az anyagot eredetileg ráksejtek ellen fejlesztették ki