– Mi történt? – kérdezte reggel a férfi.

– Mi történhetett volna? Aludtunk –mondta a lány.

– Más a hangod, mint tegnap este.

– Milyen más?

– Kedvesebb.

– Ez? – kérdezte a lány, és sikoltott. – Ez neked kedvesebb?

– Este morózus voltál…, kedvetlen.

– Kedvetlen? Hát ide figyelj, papa… Elhallgatott. Az asztalnál ültek, szűk konyhában, reggelihez készülődtek.

– Úgy értem, ahogy otthon is mindig szólítottuk, papának, papinak, szóval így, az édesapánkat, mindenki, anyunk is papinak, papának.

– Nem először.

– Nem először, attól még nem kell minden alkalommal félreértened. Azt akartam csak mondani, hogy vártalak vacsorával, földíszítettem a szívemet, azzal is vártalak, és te tíz órakor hívsz, hogy nem jössz, inkább hazamész.

– Mégis idejöttem, hozzád.

– Most nem arról, nem arról beszélünk, hanem arról, hogy morózus voltam, és arról, hogy miért.

– Meg kell értened – mondta a férfi –, hogy mindig lesznek olyan programjaim, vacsorák meg ilyenek, amelyeken nem vehetsz részt.

– Mert azt hiszik, hogy a gyermeked vagyok.

– Nem! – a férfi kiáltott. – Nem! És nem papi, és nem papa! Nem. Hanem, mert nőt nem viszek partneri megbeszélésre, ha senki más sem hozza a magáét.

– Ha mindenki más meg a feleségét viszi, akkor azért.

Enni kezdtek, megkenni a pirítóst, ki-ki a magáét, szombat reggel.

– Nekem is vannak olyan programjaim, amelyekben te nem vehetsz részt – mondta a lány.

– Igen – mondta a férfi –, például nem engedsz be a fürdőkádba harmadiknak.

– Igen! Meg azért sem, mert még hiányozhatna belőle a negyedik. Milyen teákat iszol? Igyál gyümölcsteát is.

– Miért? – kérdezte a férfi . Letette a csészét.

– Mert kávét is iszol, és a sok koffein…

– Tein…

– A sok tein meg a sok koffein annyira sok, hogy felrobbantja a szívedet.

– Felrobbantaná, ha vasabronccsal meg nem abroncsolnám, mielőtt még felrobbantaná. Megabroncsolom vasabronccsal, és ha te a te szívedet csörgőkkel is feldíszíted, amikor vacsorával vársz, akkor a szívem megszólal a te csörgővel díszített szíveden. Nagy csörgés, nagy koppanás.

– Miért? Akkor már olyan közel leszünk egymáshoz?

– Igen, olyan közel. Na, mit szólsz?

– Azt szólom, édesem…

– Nem papa, nem papi?

– Nem! Azt szólom, nempapa, nempapi, hogy itt ne tüsszents hangosan, meghallják. Tüsszenteni halkan is lehet, az nem köhögés, azt vissza szokták fogni. Na, te mit szólsz?!

A férfi arra gondolt, már az utcán, miközben a tenyerével a leveleket takarította a kocsi szélvédőjéről a motorházra, a férfi azt a képet látta, amikor egyik reggel, otthon, kiment a ház elé. Köd volt, várta a tejest, aki egy héten kétszer fehér puttonyos kocsival hozza a házitejet, és ilyenkor, késő ősszel már alig látszik a ködben. Olyan, mintha sohasem jönne, pedig már ott van.

– Azt szólom – mondta –, hogy nem fogok árva gyereket csinálni.

– Azért vetted ki? – hallotta a lányt.

– Azért.

– Pedig most lehet. Ne mán, gyere viszsza.

Felnézett az emeletre. Az ablak zárva, húzok, amerre látok. Azt mondta, ne mán.