Egy menetes ember

S hogyér van itt a sör, ha veszik?… Megköszönöm, uram… Honnét? Hát Gyergyóból. Kora reggel indultunk, ingyen van a busz, hát akkor csak béjövünk vele Pestre. Még két láda sört is bédobtak utánunk. No még megmondom magának, de ne szóljon róla senkinek, hogy kaptunk egy kicsinyke pénzt is. Cigire. A múltkorjában többet kaptunk, de mindegy, eljöttünk volna ingyér is, ha a fuvarért nem kell fizetni. Hát csak jó itt körültekintgetni. Mink a pucoklyukat szeretjük nézni. Odaállunk, es nézzük azt a rengeteg embert. Minálunk, Gyergyóba, összesen nincsen annyi ember, mint amennyi itt föls lemegy. Az, hát a metróba. Mi csak állunk ott, es nézzük. A pucoklyukat. Bémenni? Dehogy megyünk mi bé! Oda?! Oly sok nép jött fölfele, majd elsodornak. Mi csak nézzük azt. Van busz, van sör, van pucoklyuk. Mi kell még? Nagy mulatság ez nekünk. Ha lesz még ilyen ünnep, jövünk akkor es, biztosan jövünk, majd ide is elnézünk, maguk itt lesznek biztosan. Jó emberek, látom, köszönöm a sört, itt mindenkinek jó szíve van, csak a sör, szóval, az Ursus az jobb, már ne haragudjon meg az úr, de az Ursusnak párja nincsen, ez is jó, no de az Ursus. Ha majd arra jár, mifelénk, Szentmiklóson, meghívom magát egy jó pohár Ursusra, na isten áldja magukat, megy a buszunk, visszaballagunk, isten önökkel!

Egy gáboros ember

Meséljek? Abból maga nem egy írást, de egy egész könyvet tud írni. Gáborok vagyunk, gábor cigányok. Magok nem tudják, mi az a gábor cigány. Másként sátoros cigány. Minálunk vannak a házi cigányok és a gábor cigányok. Másképp élünk, másképp beszélünk, de megértjük egymást. A házi cigányok másképp élnek, úgy, mint a magyarok és románok, házakban. Mink viszont sátorban élünk. Ők már elhagyják a régi szokásokat. Mink nem. Sátorban ugyan már nem lakunk, de az én apám még ott született, sátorban.

Maros megyéből vagyunk, a Nyárád mentéből. Egyik nagyapám rezes volt, rézüstöket készített, azzal kereskedett, ess a másik bőrös. Rostás. Bőrösök voltak minálunk szászok es, zsidók es és voltunk mink, cigányok es. Nálunk mindenki gábor volt, sátoros cigány, sátorban születtek, sátorban laktak, nem voltak szegények, de sátorban laktak. Mink tizenketten voltunk testvérek. Mikor tizenhat éves voltam, apám elment a komájához, megbeszélték a dolgot, és télen összeházasodtunk. Az asszony tizenhárom éves volt. Ess egy évre rá megszülte a fiamat. Ess aztán visszaküldtem az anyjához, ss hoztam egy másikat. De annyira hiányzott a fiam, ess végül emezt küldtem el, ess visszahoztam esmét a régit.

Így lett öt gyerek. Ess aztán a fiammal esmét. Elmentem a komához, rokon, mondom, legyünk apatársak, legyünk, mondja. Hazamegyek, mondom a fiúnak, elveszed a lyányt. Mondja, ő ugyan nem. Ess aztán most már boldogan élnek.

Egy év híján vagyok hetven, ess van harminckét unokám, a dédunokákat es hozzászámítva. Hogy mióta jövök erre? Hát kilencven óta. Mióta béjött a demokrácia. De nem mindig vagyunk úton, esmét és esmét megyünk haza. Van otthon es birtok, jószág, azokkal es kell törődni. Ez csak afféle hobbi.

Nyelvet? Hát románul, magyarul, németül, cigányul. Ha kellene, tudnék mást is, de nem kell. Mifelénk ennyi elég.

Ess az a baj a világban, hogy az emberekből kiveszett a hit. Ahogy Dániel próféta hirdette, csak egy igaz Isten van, Isten előtt pedig csak a bűn üldözendő. Mink? Reformátusok. De vannak gábor cigányok szombatosok is. Olyanok, mint a zsidók. Az emberek hitetlenek lettek, az a baj. Mink reformátusok vagyunk, s hiszünk. S ha valami rosszat teszünk, s megbánjuk, akkor nékünk az Isten megbocsát. S ha esmét valami rosszat teszünk, hát megbánjuk esmét. Én? Rosszat? Hát persze. De megbántam. Es megbántam esmét. Es esmét es esmét. Ez a kalap? Hát ez a gáborok kalapja. Innen lehet minket megismerni. Azt szoktam mondani, kétezer forint, de negyvenezer. Csak azt nem akarom mondani. Ezt nekünk mindig hordani kell. Mint bajszunkat meg a fekete nadrágot, cipőt, ruhát. Ebbe járunk.

Fáin pulóvere van magának. Itt vette Pesten? A felesége? Akkor nem kérem el. Mert gondoltam, cserélünk. Adok érte övet, kettőt, hármat es. De ha a felesége, az más. Akkor kérdezze meg tőle, hol vette. Mink cigányok éppen az ilyen csíkosat szeretjük. Akárkitől nem fogadnám, de látom, maga tiszta ember, maga után felölteném. Én es, hát persze, látja. Mindennap veszek tiszta inget, van, hogy kettőt, hármat es. Az asszony, akinél kinn, Erzsébeten lakom, mos rám, béteszi a gépbe, ess vasal.

Hát azt tudja-é, hogy Gábor Áron es gáboros cigány lett volna? Úgy mondják. A fémekhez értett fáinul, az biztos. Na, most már mennem kell, holnap jövök majd, hogy háromkor, azt nem tudom, mikor ideérek. No, isten áldja! Azt a pulóvert pedig kérdezze meg. Fáin pulóver, no isten áldja!