Emlékeztetünk azonban arra, hogy a nyáron épp a főváros rendelt el belső vizsgálatot a cégnél, s ennek eredményéről nyilatkozta a múlt héten Németh Zoltán városházi frakcióvezető, hogy ha valóban a sajtóban megjelent megállapításokat tartalmazza a BKK belső ellenőrzéséről szóló jelentés, akkor a főváros egyik legszabályosabban működő társaságáról van szó.

Miután a jelentést több szerkesztőség is megszerezte, s a sajtó pedig abból dolgozott, a lakosság nem akármilyen következtetéseket vonhat le a „szabályos”, sőt a „legszabályosabb” jelző jelentésváltozásáról, illetve a fővárosi vezetők mentális állapotáról. A vizsgálat ugyanis szabálytalan tankolásokról, 30 ezer forintos üzleti vacsoráról, szerződés nélküli kifizetésekről számol be, sőt külső cégek indokolatlan foglalkoztatásáról, például, amikor 37 millió forint értékben ügyvédi irodákat kértek fel különféle munkák elvégzésére, amiket a cég jogi igazgatósága is elvégezhetett volna; hogy olyan megbízásokat ne is említsünk, amiknek semmi értelmük nem volt.

Azt nem is mondjuk, hogy esetünkben már egyetlen hasonló szabálytalanság után adókommandó lepné el otthonunkat, s életünk végéig kísérne a társadalom megvetése, most kizárólag magasabb rendű szempontok szerint vonjuk le a szükséges következtetéseket. Mármint, hogy ha a BKK az egyik legszabályosabban működő cég, akkor milyen lehet a többi; mi folyhat az immáron két éve a lehető legszabályszerűbben vezetett főváros többi cégénél, illetve, hogy hány tízmilliós szabálytalanságnál lép fel a városházán a felelősségre vonás kényszere, tudniillik a BKK ellen nemhogy semmiféle szankciót nem javasolt senki, de még a vizsgálati anyagot sem terjesztették a Fővárosi Közgyűlés elé.

Mindenesetre a főpolgármester, aki most már rendre végtelenül egyszerű gondolkodású, igazi, ősbalos szemléletű vezetőként mutatkozik meg a nyilvánosság előtt, nyilván súlyos dilemma előtt áll, elvégre a legkedvesebb pártjának frakcióvezetője implicite nem kevesebbet állított a kormány hírügynökségén keresztül, mint hogy a főváros változatlanul trágyadomb, a korábbiakhoz képest semmi se változott, s egy gyanús harmincezres vacsoraszámla teljesen szabályosnak minősül, mondhatni semmiség.

Tavaly még arról cikkezett volna az ember, hogy ennyire azért még egy városházi frakcióvezető sem lehet hülye, hacsak nem provokátor, mára viszont eljutottunk oda, hogy az országos vezetők után már, lám, egy közepes képességű potentát is megengedheti magának, hogy rezzenéstelen arccal, amúgy tárgyszerűen vágjon bármit a közvélemény képébe, sőt a saját választói arcába, azok úgyse tehetnek semmit. Ne lepődjünk meg, ha hamarosan személyesen a főpolgármester hívja majd vissza Hagyó Miklós ex-alpolgármestert a trágyadombra, főleg, ha a jelenlegi tempóban dőlnek meg ellene a vádak, személyzeti vonalon pedig felkészül a százmilliós Szalainé; ekkora összeg szinte már aprópénznek számít.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa