Ha így lenne, mennék én, örömmel. De sajnos nem így van. Nem „mindenféle ellenzéki hang” juthat mikrofonhoz, ahogy az eredeti terv szerint a Szolidaritás rendezvényén az Operánál juthatott volna. Nem, a demokratikus parlamenti pártok a Szabad sajtó úton nem kapnak szót, őket a Milla „nem engedi fel” színpadára, nem tartja őket szalonképesnek.

Távolmaradásommal ez ellen tiltakozom. Nem magunk miatt, hanem azért, mert az Orbán-rezsim legyőzéséhez minden demokratikus erő összefogására van szükség, közös jelöltre minden választókerületben, és alighanem közös listára is, közös miniszterelnök-jelölttel. Tudom, hogy sok százezren vannak, akik hozzánk hasonlóan mielőbb szabadulnának a Fidesz-hatalomtól, de akik ma nem szavaznának szívesen valamely demokratikus parlamenti pártra. A Milla – akárcsak a Szolidaritás – őket célozza meg, amikor Facebook-oldalból, informális mozgalomból párttá (jelöltállító szervezetté) fejlődik. Nem biztos, hogy maguk mellé tudják állítani őket, ahogy a sok tekintetben hasonló alapállású LMP-nek is kevéssé sikerült. A létező, sokak számára nem rokonszenves demokratikus pártok kizárása ebben a helyzetben bizony politikai akció, amely nem egyszerűen az érintetteket bélyegzi meg, de rontja annak esélyét, hogy a ma még bizonytalanok kellő időben eljussanak a Fidesszel szemben álló szervezetek valamelyikéhez, de legalábbis oda, hogy képesek legyenek a demokratikus pártok és mozgalmak választási szövetségére szavazni. Veszélyezteti ezzel azt, hogy választáson buktathassuk meg az épülő zsarnokságot.

Ezért nem mehetek el.

Pedig mennyire szeretnék ott lenni és meghallgatni Bajnait, meghallgatni TGM-et.