Dési András: Gulag Afrikában
Ha beszélhetne a királynővel, elmondaná neki, hogy a britek sok jót, de sok rosszat is tettek hazájában, Kenyában. A telepesek elvették a törzsek földjeit, felgyújtották házaikat, sokakat megöltek. II. Erzsébetet személy szerint nem teszi felelőssé Wambugu Wa Nyingi az 1950-es években, még a gyarmati időkben elkövetett kegyetlenségekért. A 85 éves férfi mindössze annyit szeretne, hogy érjen véget a „hivatalos amnézia”. A brit kormány ismerje el a felelősségét azért a sok szörnyűségért, amit vele és sok tízezer kenyaival tettek. Ha ez megtörténik, Nyingi – szavai szerint –nyugodt szívvel hal meg.
Az idős kenyai az 1950-es években kitört Mau Mau-felkelés még élő veteránjainak egyike. Két társával évek óta próbál pereskedni a brit kormánnyal. A jogi huzavonában a múlt héten történelmi győzelmet arattak. A londoni legfelsőbb bíróság úgy döntött, a három kenyai kártérítési pert indíthat azokért a testi és lelki sérelmekért, amelyeket a brit gyarmati hadsereg foglyaként, koncentrációs táborba zárva szenvedett el.
A Mau Mau-felkelés a XX. századi brit történelem elfeledett fejezetei közé tartozik. A lavinát egy könyv indította el, Caroline Elkins, a Harvard történészprofesszora még 2005-ben jelentette meg Birodalmi leszámolás című művét, amelyben írt a britek által Kenyában működtetett „gulagokról”. A gyarmati hadsereg több ezer kenyait zárt koncentrációs táborokba, ahol kínozták, ütötték-verték a foglyokat, a nőket tömegesen erőszakolták meg. A fogvatartottak között volt Hussein Onyango Obama, Barack Obama amerikai elnök apai nagyapja is.
A lázadó kenyaiak sem válogattak az eszközökben, a rebellisek – a fehérek elleni harc jegyében – sok keresztény honfitársukat megölték. A nyilvánosságra hozott dokumentumok, tanúvallomások nyomán a brit kormány már nem tudja és már nem is akarja letagadni, hogy valóban megkínoztak embereket. A felelősséget azonban Londonban továbbra is elhárítják. Arra hivatkoznak, hogy Kenya függetlenné válása, 1963 után a brit hatóságok a kenyaiakra ruházták át a jogot, hogy bíróság elé állítsák a felelősöket. Ez nem történt meg, a brit külügyi tárca szerint a cselekmények viszont azóta bizony elévültek.
Igaz, hogy a mai brit kormány sok tagja még meg sem született a kenyai gulagok idején. Az egykori döntéshozók többsége már nem él. Egyfajta folytonosság mégis van, hiszen a kínzás nemcsak az állam és a kormány által megtűrt, hanem intézményesített módszer is volt. Londonban azonban szeretnének kibújni a felelősségvállalás alól. Attól tartanak, ha azt elismerik, Nyingiék pedig megnyerik a kártérítési pert, beláthatatlan következményekkel kell szembenézniük. Kenyaiak ezrei indíthatnak kárpótlási pereket. Sőt más egykori gyarmatok felkelőinek leszármazottai is úgy gondolhatják, volna keresnivalójuk.
A gyarmatosítás sebei még mindig fájdalmasak. Gyógyírt a bosszú sem hoz, Zimbabwénak nem lesz jobb azzal, hogy elűzik a fehér farmereket. A Mau Mau-veteránok ügye a mai európai generációkat elsősorban arra emlékezteti, hogy van erkölcsi felelősségünk Afrikával szemben. És ami távolinak tűnik, az nagyon is közel van.
