Több mint tíz éve írtam először arról a statisztikáról, hogy Magyarországon minden héten meghal egy nő párkapcsolati erőszakban. Azóta semmi sem változott. Ez 520 nő erőszakos halálát jelenti. A női jogokkal foglalkozó civil szervezetek szerint Magyarországon minden ötödik nőt bántalmazott már a partnere. Az is közhely, hogy a nők nem merik bejelenteni, ha szexuális erőszak éri őket, mert attól tartanak, hogy ezzel csak rontanak a helyzetükön, s a rendőrség úgysem védi meg őket annak a férfinak a bosszújától, aki ellen a feljelentést teszik.

Elmaradnak a feljelentések azért is, mert a címlapokra kerülő esetek arra tanítják meg a nőket, hogy a nyomozás során nem fognak hinni nekik, az eljárás alatt pedig megszégyenítik őket. Miközben a Magyarországon elkövetett gyilkosságok háromnegyede (!) családban, partnerkapcsolatban történik, önálló tényállásként nem szerepel a büntető törvénykönyvben a családon belüli erőszak. Szakemberek számtalanszor felhívták már a törvényalkotók figyelmét: a párkapcsolati erőszak megelőzhető, hiszen az emberölést általában hosszú éveken át tartó folyamatos bántalmazás előzi meg.

Az önálló tényállás azt jelentené: a családon belül elkövetett erőszak esetén az áldozat magánindítványa nélkül is elindulhatna a hatósági eljárás. A civil szervezetek több mint százezer aláírást gyűjtöttek, hogy a parlament tárgyalja meg ezt a kérdést. Ez olyan alulról jövő nemzeti konzultáció, amelynek még értelme is van. Illetve lenne, ha a parlament érdemben foglalkozna vele. Formálisan tárgyalni fogja az ügyet, mert ennyi aláírás esetén erre köteles.

De hogy mit gondol a kormánypárti többség a népi kezdeményezésről, a százezer aláíróról és a megvert, megölt nőkről, nagyjából kiderül abból a döntésből, hogy erre a tárgyalásra éjjel háromkor kerül sor. Hiába jelezte az LMP frakcióvezetője a házelnöknek, hogy „illendő lenne tévéközvetítés alatt beszélni egy ilyen súlyú, és 103 ezer ember által aláírt indítványról”. Kövér László szűkebben értelmezi a nemzeti együttműködés terjedelmét.

Hétköznapi logikával az éjjel három órára rakott tárgyalás azt jelenti, hogy a kormánypártok számára ez a téma egyáltalán nem fontos, és még meg is alázza a kezdeményezőket, akiknek viszont igen. De az is lehet, hogy az ellenkezője az igaz. Hiszen ez a parlamenti többség éjjel szokott tárgyalni alkotmányról, médiatörvényről, a munka törvénykönyvéről, noha ezek nyilván fontosak nekik. Talán azért éjszaka, mert akkor kint is nagy a sötétség.