Felépül, mert azt mondtam
A projektgazda Belügyminisztérium már csak egyet tud biztosan: a házakat fel kell építeni. Mindenáron. Akkor is, ha már egy devizahiteles se lesz, aki megfelel a feltételeknek, és beköltöztethetnék. Akkor is, ha a többszörösébe kerül, mint számították. Akkor is, ha a közfoglalkoztatás mintaprogramjának szánt beruházás éppen ennek modellezésére alkalmatlan. Akkor is, ha az eredeti tervekből az átadásra éppen az ellenkezőjük lesz.
A szociális lakópark az elmúlt években elszállt devizaárfolyam miatt törleszteni képtelen, ezért már a hajléktalansággal fenyegetett adósok problémájára adott volna gyors és hatékony választ. Azoknak nyújtott volna mentőövet, akik nem tudtak élni a rögzített árfolyamú végtörlesztéssel, illetve a devizahitel forintkölcsönné alakításával. Ezen belül már az elején is inkább vékonyka fonál volt, mintsem erős hajókötél. Becslések szerint 130-150 ezer háztartás maradt el kilencven napnál is többel a törlesztéssel.
Nekik nyújtana fedelet Ócsa az árverési limit miatt elnyújtott folyamként hömpölygő, de egyre közeledő kilakoltatást követő időkre. Mind a 420 családnak. Kezdetben legalábbis ennyi lakást terveztek ide. Ám ahogy múlt a kormányzati lelkesedés, úgy apadt a létszám és a forrás. Ma már csak első ütemről beszélnek, nyolcvan épülettel. Az autonóm falu terve régen szétporladt a pénz, az idő és a politikai alkuk alkotta présben. Az eredeti elképzelés szerint sem az energia, sem a víz- és szennyvízgazdálkodás, sem az élelmiszer-ellátás tekintetében nem szorultak volna az anyatelepülésre az újonnan beköltözők, hanem a közülük verbuvált közösség működtette volna a telepet.
Alig egy évvel az ötlet születése után már szó sincs közösségről, sőt lakókról se igen. Egyelőre senki se keresi őket. S már az se biztos, hogy bukott devizahitelesek költöznének a Pest megyei falu szélén futó út túloldalára, ahol nagyszámú üregi nyúlon kívül most csupán néhány család vegetál. Ahol egy év alatt csupán pár villanyoszlopot sikerült felállítani. Kinek épül a lakópark? Erre sem a feladattal eredetileg megbízott Emberi Erőforrások Minisztériuma, se a projektgazda Belügyminisztérium, sem a lebonyolításra felkért katasztrófavédelem nem tud válaszolni. Talán már nem is fontos.
Már csak az a fontos, hogy bebizonyítsák: megépítik a bukott falut. Ezért azután megépítik, akármi legyen is. Csakazértis. Akkor is, sőt még inkább, ha a vállalkozás már az elején elvetélt. Amikor az ötletpályázat elbírálásakor eldőlt: a különleges modellkísérletből egyszerű bizonyítási eljárás vált. Egy szegénytelep születik rettenetes nehézségek árán. S még ennél is szomorúbb, hogy nem csupán a várhatóan silány végeredmény, hanem az odavezető út is rémesen kínos.
