Képzelje el a kedves olvasó, hogy bármennyire jól dolgozik, bizonyíték, sőt konkrét vád nélkül rá lehet borítani a gyanú sötét árnyékát, munkájából, beosztásából egyik percről a másikra indoklás nélkül ki lehet lökni, a karrierjét derékba lehet törni, meg lehet alázni, fizetése jelentős részét el lehet venni – és mindezt teljes szívvel és bizalommal támogatnia kell.

Éppen ez a helyzet a rendőrséggel a kormánylap vezércikke szerint: „Egy belügyminiszter aligha tehet mást, mint hogy szikét ragad, és kivágja a rákos daganatot a szervezetből, és nem mérlegelhet, hogy az életmentő operációnak egészséges, jóravaló sejtek is áldozatául eshetnek. Több mint négyszáz jól képzett, tapasztalt rendőrt érint a kényszerűségből végrehajtott »átszervezés«. Bizonyára sok olyan rendőrnyomozó is karrierje derékba töréseként éli meg eddigi munkája elvesztését, áthelyezését kevésbé frekventált munkakörbe, aki becsülettel, hivatástudattal és kiváló szakmai színvonalon végezte bűnüldöző feladatát.” (Magyar Nemzet, augusztus 11.)

Pintér Sándornak kellene „teljes társadalmi támogatottságot élveznie” a „maffiaellenes harcához”, hogy felszámolják „azt a csaknem két évtizede háborítatlanul működő szervezett bűnözői hálózatot, amely a politikai elit egy részét is képes volt csapdába csalni”. No mármost ez a hálózat ennyi ideig Pintér Sándortól függetlenül aligha működhetett. Öt éven át volt ő az országos rendőrfőkapitány a 90-es években, amikor az említett hálózat kialakult. És nem szakadt szét akkor sem, amikor Pintér úr, aki tüneményes gyorsasággal kapaszkodott föl a milliomosok közé, 1998 és 2002 között belügyminiszter volt. Most pedig a rendőrség egész meghatározó elitjét, az általa egy-két éve kinevezett vezetőkkel együtt, lecseréli egy új garnitúrára, amely mindent neki köszönhet, és általa mindent el is veszíthet. Ezzel a rendőrség feletti közvetlen politikai befolyás teljessé válik.

Mocsár vagy vakbizalom, amit a mocsár egyik régi urába kellene vetni. Ez a kérdés, válasszatok!

A rendszerváltó elit valamikor tudta, mennyire elemi érdekünk a rendőrség hatékony civil ellenőrzése és a politikai befolyástól való elszigetelése. Arról volt szó, hogy az egymást erősítő sztálinista és csendőrségi hagyományok szerint katonailag szervezett állami rendőrségnek vége lesz, a közbiztonságot civil ellenőrzés alatt álló, helyi rendőrségek biztosítják, és a központi bűnügyi rendőrség sem állhat többé a belügyminiszter közvetlen irányítása alatt. Már 1991 elején eldőlt, hogy reform helyett mocsár lesz, amikor a csendőri hagyományokat hordozó Boross Péter lett a belügyminiszter, aki az állampárti örökséget képviselő Pintér Sándort állította a rendőrség élére. Pedig Antall József 1990-benmég országos rendőrfőkapitánynak is egy civil bírót neveztetett ki. Innen jutottunk el odáig, hogy a Belügyminisztériumból lett rendőrminisztérium rendőrminisztere saját kezűleg túrhatja át az egész apparátust. Mindent megváltoztat, de a lényeg nem változik.