A KSH tegnap közzétett gyorsbecslése alapján Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) a második negyedévben egy százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest, miközben az infláció 5,8 százalékos volt. Ez volna hát az a sikeres gazdaságpolitika, amelynek csodájára jár Európa. Nincs kedvünk gúnyolódni, ugyanis nem a Fidesz vagy a kormányfő politikai jövője, hanem az ország sorsa, pontosabban az itt élő emberek napi megélhetése a tét. Ha pedig azt is tudjuk, hogy a lakosság mindössze hat százaléka optimista a jövőt illetően, úgy egyértelművé válik, hogy a hatalom gyakorlóin kívül lassan mindenki megértheti: ezt a recessziót még együtt sem magyarázza a nyolc év öröksége, a világgazdasági válság, a Nyugat hanyatlása, de még a baloldal uniós aknamunkája sem.

Ez mind kevés lenne. Ezért a hanyatlásért már a Matolcsy György tévutakon járó szellemével jegyzett gazdaságpolitika a felelős. És az az Orbán Viktor, aki miniszterét a sziámi ikrévé hizlalta, s ha akarna, sem tudna már megszabadulni tőle. De nem akar. Úgy önmagától is meg kellene szabadítania az országot, amelyet csak mind nagyobb erőkifejtéssel tud – nem irányítani, hanem – kézben tartani. Rab piacgazdaságot nem is lehet másként.

„Az emberek” fejében érlelődhet a gondolat, hogy ezt az életet már nem is akarják tovább elviselni. A hatalomhoz és rögeszméihez ragaszkodó kormányfő fejében meg érlelődhet a demokráciát felváltó, „gazdasági kényszerhelyzet megkövetelte” újabb puccs terve.