Európa gazdasági növekedésének megfelel a magyar adat – nyugtázta a Nemzetgazdasági Minisztérium a recesszió beköszöntét. Ezzel fogadták a tényt, hogy mindenféle kormányzati ígérgetéssel szemben nem sikerült „elszakadni a nemzetközi dekonjunktúrális folyamatoktól”. De majd jövőre jönnek a szebb idők – sugallja Matolcsy György tárcája, bár a mérvadó magyar közgazdászok zöme ígéretes jeleket a magyar gazdaságban nem lát.

A kormány válságmentesítés helyett valóságmentes övezetté nyilvánította Magyarországot. Ez a szemlélet az igazán aggasztó. Ha megfelelne is a magyar adat az európai irányzatnak, akkor is nagy volna a baj. De nem is felel meg. Igaz, az Eurostat keddi közleményében az áll, hogy az euróövezet és a huszonhét uniós tagállam a második negyedévben –az elsőhöz képest – 0,2 százalékot veszített a nemzeti össztermékéből (GDP), s ez valóban egyezik a magyar recessziót rögzítő mutatóval, de ha a múlt év hasonló időszakához hasonlítjuk az áprilistól júniusig mért teljesítményt, akkor a magyar mínusz egy százalék bizony a háromszorosa az eurózóna átlagának és az ötszöröse az unióénak. Ráadásul az első három hónapban a negyedéves összevetésű magyar adat az egyik legrosszabb az egész unióban. A friss statisztikai közlemény megerősíti: a magyar gazdaság nemcsak a régiós versenyben marad le, hanem sajnálatosan „elrugaszkodik” a némettől is, holott a rendszerváltás óta mindig e legfőbb exportpiacának mozgását követte.

A tőzsdéket most az villanyozta fel, hogy a német gazdaság meglehetősen jól helytáll az eurózóna államadósság- és bankválsága közepette. A valutaövezeten kívül élénkül az exportja, s belső kereslete is bővül. Ám ha tovább csökken a kereslet az eurózóna akadozó gazdaságaiban, akkor a következő hónapok a németek számára sem sok jóval kecsegtetnek.

Magyarország számára még kevésbé. Ha a magyar gazdaságra nem hat a német és a régiós lendület (vagyis az a tény, hogy számos ország ténylegesen elrugaszkodott a válságtól, s nemcsak beszélt erről), akkor persze elvileg még lehetne reménykedni a világ egyéb térségeiben. De éppen az euróválság miatt lassul az amerikai, a kínai és a japán gazdaság is, velük együtt meg az egész világgazdaság, így a külső környezetre aligha lehet számítani.

S amikor a Központi Statisztikai Hivatal majd több részletet elárul az adat hátteréről, akkor nyilván újra kirajzolódik az ismert kép: nincs beruházás, nincs hitel, nincs kereslet, az adóemelések és a jogi környezet bizonytalansága miatt nincs bizalom, viszont gyorsul az infláció. S a megfelelő adat megfelelő költségvetési kiigazítást követel meg. A Kopint-Tárki minap publikált konjunktúratesztje 1992-es bevezetése óta nem ismert mélypontra süllyedt, a külső hatások és a belső kormányzási káosz miatt a cégeken úrrá lett a pesszimizmus. Ők a „megfelelő” adatot a megfelelő helyen kezelik.