Nyári tolvajoknak kiáltotta ki a pozsonyi ellenzék a kormányzó baloldali Smer-SD képviselőit, mert a szabadságok idején, a közvélemény ilyenkor lankadó érdeklődését kihasználva gyorsított eljárásban döntöttek a nyugdíjrendszer gyökeres átalakításáról. Robert Fico miniszterelnök széles körű társadalmi vitát ígért, de most a kiürült állami nyugdíjalapra és a tervezettnél legalább ötszázmillió euróval kisebb adóbevételre hivatkozva rohamtempót diktál. A konszolidációs csomagban keresztülhajszolta azt is, hogy szeptembertől a másfél millió tag bruttó bérének már csak a négy százalékát utalhatja valamelyik magánnyugdíjpénztárba, az eddigi kilenc helyett. Az ellenzékiek azt a harmincesztendős átlagpolgárt hozzák fel a változtatás ellen, akinek a keresete jelenleg nyolcszáz euró körüli, s megalakulása, tehát már hét éve tagja valamelyik nyugdíjalapnak. A megkérdezése nélkül megváltoztatott feltételek miatt alighanem negyvenezer euróval kevesebbet takarít meg, így nyugdíjas korában a tervezettnél mintegy kétszázharminc euróval kisebb lesz a járandósága.

Az indulatos jelzőkön kívül mindkét fél ésszerűnek tűnő érveket is felvonultatott az ellenzéki obstrukciók miatt nyolc napig izzó parlamenti viadalban. Peter Kazimír pénzügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy jelenleg száz szlovákiai nyugdíjasra már csak százharminckilenc aktív munkavállaló jut, s ez a már most is kedvezőtlen arány évről évre tovább romlik. Változatlan feltételekkel az állam hovatovább már csak a magas kamatokkal felvett hitelekből lenne képes előteremteni a nyugdíjak kifizetésére szükséges összeget, amivel a görög útra lépne. A magánnyugdíjpénztárak ugyanakkor eddig képtelenek voltak az inflációnál nagyobb mértékű hozamot felmutatni. Ellenzéki szakértők szerint viszont a Fico-kabinet a fiatal generációk jövőjét falja fel, mert a mostani módosítással csupán két-három évig képes befoltozni a költségvetés lyukait. Valamivel hosszabb távon azonban még a mostaninál is nagyobb gondjai lesznek a járandóságok előteremtésével. Ezért többek között a jelenleg hatvankét esztendős nyugdíjkorhatár mielőbbi megemelését szorgalmazzák, amire viszont a kormánypártiak csak 2017-ben szánnák rá magukat.

Nyilván Robert Fico is tisztában van mostani reformja kockázataival, ezért az Orbán-kormányhoz képest jóval óvatosabb duhajként viselkedik. Saját bevallása szerint ugyan nagy érdeklődéssel veti szemeit Budapest ötleteire, ám magyar kollégájával ellentétben mégsem tette rá a kezét a szlovákiai magánnyugdíjpénztárakban eddig felhalmozott 4,9 milliárd euróra. Továbbá elfogadta azt az ellenzéki javaslatot is, amely alapján 2017-től évente 0,25 százalékponttal visszaemelik a magánnyugdíjszámlákra utalható havi összeg arányát. Egészen addig, amíg nem érik el a – kilenc helyett – hat százalékot. A pénztárak pedig már nem félévente, hanem csak évtizedenként lesznek kötelesek nyilvános mérleget vonni, tehát távlatosabb befektetési stratégiát választhatnak. Hajlandónak mutatkoznak a szlovák kormánypártiak arra is, hogy az ellenzékiekkel kötött alku alapján végre kétharmados törvény szavatolja a szlovákiai nyugdíjrendszer állandóságát. Vagyis a mai és az elkövetkező nemzedékek számára létfontosságú kiszámíthatóságot.

Ha megszületne ez a jogszabály, a pozsonyi nyugdíjcsata többségi diktátum helyett akár kompromisszummal is végződhet.