Ponthúzás után

Már abból sejteni lehetett sok mindent, hogy a Fidesz választási programjában az oktatás nem kapott fejezetet. Előre meghirdették, hogy ez a terület nem kiemelt része a nemzeti ügyek politikájának. Ennél csak az volt baljósabb, hogy a felsőoktatás alpontként abba a szakaszba került, amelyet Matolcsy György jegyzett. Akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ebben a ciklusban nem a régi oktatáspolitikusok, köztük Pokorni Zoltán programja valósul meg. Azt viszont talán még ők sem gondolták, hogy pont az ellenkezője fog.

A 95 oldalas programban két (!) mondat foglalkozik a felsőoktatással.

Azt írta Matolcsy, hogy „A magas hozzáadott értékű iparágak fejlesztéséhez szükség van a hazai természettudományos és mérnökképzés megerősítésére. Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet, ezért a felvételizőknek több információt kell adni a szakok piaci értékéről.” A két mondatban benne van az a két rögeszme, amely meghatározza az átalakítások irányát: 1. túl sok a diplomás, 2. kevés a mérnök. Ezért egyfelől radikálisan csökkentették a felvételi keretszámokat, másfelől mesterségesen erőltetik a természettudományos képzések választását. A probléma csak az: semmilyen adat nem támasztja alá, hogy sok lenne a diplomás. Akinek pedig van, könnyebben helyezkedik el és jobban keres, mint a nem diplomások. A felsőoktatásba nem azért áramlottak tömegek, mert a kormányok erőltették, hanem azért, mert a szülők és a diákok úgy gondolták, illetve tapasztalták, hogy megéri továbbtanulni.

Az más kérdés, hogy az adófizetők mekkora felsőoktatást képesek fenntartani, és milyen arányban osztoznak a terheken azokkal, akik a tanulás előnyeit közvetlenül élvezik. Erről lehetne társadalmi konzultációt folytatni. Lehetne, ha a Fidesz 2008-ban a tandíjellenes demagógiával nem vette volna el az ilyen párbeszéd esélyét, illetve 2010 óta bárkivel egyeztetni akart volna a saját tandíjverziójának bevezetése során. Az eredmény: a felsőoktatási intézmények ma jóval kevesebb hallgatót vehetnek fel, mint a népszavazás előtt, a felvettek egy része ugyan ingyen tanulhat, de a többségük fizet, ráadásul sokkal többet, mint amennyit a leszavazott tandíjjal kellett volna.

Ez is egy lehetséges költségmegosztás a társadalom és a diákok között. Elitista, igazságtalan és szegényellenes, de a kormány mondhatja, hogy az ő társadalomképéhez ez illeszkedik. Amiben igaza is lenne. Csak nem ártott volna a választások előtt elmondani: ha kormányra kerülünk, több tucat milliárd forinttal kevesebb pénzt adunk az egyetemeknek, csökkentjük a továbbtanulók számát, bevezetjük a tandíjat a hallgatók nagyobbik része számára, a többiek ingyen tanulhatnak, ha vállalják, hogy nagyon hosszú ideig nem dolgoznak külföldön. És, ha nem akarnak jogászok vagy közgazdászok lenni. Talán csökkent volna a választási siker mértéke. Ma viszont nem lenne ennyi becsapott ember, pontosabban Orbán Viktor tegnapi nyilatkozata szerint ennyi ellenforradalmár.

Reménybeli egyetemisták a Pont Ott Partin
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.