T. Miklós Gábor!

Sajnos a Cs. úr, a tanú c. írásában olyasmit „idéz” tőlem a szerző, amit soha (kb. 30 éve foglalkozom a holokauszttal) nem mondtam vagy írtam. Nem nyilatkoztam azt (ha pl. az MTI-nek adott nyilatkozatomat végre, és ezek szerint először figyelmesen elolvassa), hogy Csatáryhoz hasonló tetteket 200 000 magyar tisztviselő, katona, csendőr és rendőr követett el. Csatáry, ellentétben a magyar zsidók kifosztását és deportálását megszervező és lebonyolító kb. 200 000 tisztviselő, katona, csendőr és rendőr döntő többségével, nemcsak fegyelmezetten végrehajtotta a kapott utasításokat és parancsokat, hanem szadista kegyetlenséggel kínozta, verte a hatalmába került szerencsétleneket. Javaslom és kérem, hogy a lehető leghamarabb közölje helyesbítésemet, ha némi önkritikával tenné, amiben nem reménykedem, annak örülnék. Mindegy a forma, csak engem tisztázzon. Bírálom, bíráltam én eleget a magyar hatóságokat, amit és ahogyan 1944-ben tettek, de alaptalan vádakat nem szoktam hangoztatni.

Karsai László

Karsai László az MTI-nek adott interjúját publicisztikámban idéztem a Hvg.hu alapján. A vonatkozó rész így szólt: „...ha mindenkit felelősségre szerettek volna vonni 1945 után, aki részt vett a zsidóság kifosztásában és deportálásában, akkor mintegy 200 ezer embert kellett volna bíróság elé állítani. Ha minden csendőr vagy rendőr századost, illetve alacsony rangú tisztet kivégeztek volna, akkor »lefejezték volna a Horthy-korszak hivatalnoki és csendőri-rendőri elitjét«”. Karsai László közölte, Csatáry a nyilasokkal együtt elmenekült a háború végén az országból, ami bizonyítja, hogy ő tudta magáról: „jelentős mennyiségű vaj van a fején”.

Miklós Gábor