Ha a bírói ítélet gyakorlattá válik, úgy az abortuszhajók mintájára alighanem „metszőhajók” ütnék fel a fejüket a Hanza-városok közelében, rabbik és mohélek (hitközségi metszők) állnának lesben Svájcban, Strasbourgban és a lengyel–német határon. Ezzel Németország nevetségessé tenné magát a világ előtt. Majd a német igazságszolgáltatásnak, amely most oly szépen hivatkozik a csecsemő érdekeire, meg kellene érnie, hogy amint most sincsenek nagyon zsidók, akik perelnék később a szüleiket e „borzalmas kegyetlenség” miatt, továbbra sem lennének. Több ezer éve metélnek körül a zsidók, és igen régen azon a területen is, amelyet „nemrég” Németországnak kezdtek nevezni. Miért éppen most találták kegyetlenségnek a csecsemők „megszabadítását” az előbőrtől?

Aligha a zsidókban kell keresni a magyarázatot. Nyugat-Európában most, főleg a muzulmán bevándorlással (ők is körülmetélnek!) éleződik ki a vita az egyén önrendelkezési joga, a világnézetileg semleges állam és a vallási parancsolatok konfliktusáról. Idetartozik a muzulmán nők fejfedőjétől kezdve a házasságtörés önbíráskodással történő büntethetőségén át a körülmetélés kérdése is – utóbbiban korábban főleg a női nemi szerv megcsonkítása kavart viharokat. Ami a fiúk körülmetélését illeti, Amerikában minden vallási előírás nélkül körülmetélnek újszülötteket. A Montreali Gyermekkórház friss kutatásából kiderül, a körülmetélés csökkenti a húgyúti fertőzések kockázatát.

Laptársunk kommentárja egyenesen úgy ír a fitymáról, mint amire semmi szüksége nincs az embernek. Pedig egy szerepe biztosan van: az, hogy kezdetben meglegyen, aztán ne. Zsidóknál és a muzulmánoknál legalábbis is kifejezi a Mindenhatónak való engedelmességüket. Nem kétséges, hogy Németországban megoldást találnak a helyzetre. Jó, hogy az igazságszolgáltatás törődik a gyerekek jogaival, igyekszik felszámolni a kegyetlennek tartott gyakorlatokat. Csak épp a helyzet az: a gémkapcsokat is ott kell megkeresni, ahol a földre estek, nem ott, ahol a legerősebb a lámpa fénye. Perek sora szerint a három nagy monoteista világvallás közül éppen a kereszténység, azon belül is a katolikus egyház kénytelen szembesülni utólag azzal, hogy sok helyen hogyan bánt a gyerekekkel. Pedig papjai nemhogy metszőkéssel nem nyúltak a kicsikhez, de elvileg csak kezüket tették buksi fejükre.