Képzeljünk el egy gazdasági ágazatot, amely (idehaza) kizárólag magyar embereknek ad munkát, magyar alapanyaggal és magyaroknak dolgozik. Gondoljuk el, hogy az adott iparágat évek óta keményen sújtja a gazdasági és a munkaerő-túltermelési válság: egyszerre csökken a bérszínvonal és a foglalkoztatottság. Olyan szakmáról van szó, amelyet az európai gyakorlat szerint kizárólag magasan képzett diplomások űzhetnek, jellemzően nyelvtudás és általában más szakképzettség(ek) birtokában. És olyan foglalkozásról beszélünk, amelynek olajozott működése híján a demokrácia gyorsan fejreáll.

E szektorban a szereplők – más európai országok példáját követve – az országos érdekvédelmi szövetségük közreműködésével megfogalmaztak egy javaslatot az ajánlott (nem kötelező!) minimálárakról. A versenyhivatal azonban néhány éve kíméletlenül lecsapott az újságíró-„kartellre”, mert erről a szakmáról beszélünk, és sokmilliós bírsággal sújtotta az érdekvédelmi szervezetet.

Magyarország azonban olyan helye a demokratikus világnak, ahol a dinnyetermesztés lényegesen erősebb politikai védelemben részesül, mint a sajtó. Minden dinnyeszezonban politikusok hada próbálja megvédeni a dinnyézőket a piac (a fogyasztók – vélhetőleg az ország többsége) érdekeinek érvényesülésétől. Például attól, hogy a szezon közepén a dinnye ára alacsonyabb legyen, mint július elején. És hiába derül ki évről évre, hogy a „magyar dinnye” sok esetben valahol a határokon túl érlelődött, és profitját nemritkán olyan helyi érdekű vagy országos nagyvállalkozók fölözik le, akiknek a kormányzati védőernyő helyett inkább egy alapos adóvizsgálat járna, a műsort mindig újra előadják. Országos szintű megállapodások születnek. Most éppen a szakminisztérium és Budai államtitkár hathatós támogatásával. Az idén ráadásul az a Simonka György fideszes országgyűlési képviselő, a Magyar Dinnyeszövetség elnöke lépett fel a magyar igazság védelmezőjeként, akinek az ügyében többféle vizsgálat folyik azt kiderítendő, dolgoztatott-e közpénzen közmunkásokat a magánbirtokán, minősíthetetlen és megalázó körülmények között.

A versenyhivatal mindenesetre már elemzi a dinnyeproblémát, aminek hírére több helyen engedtek is a 99 forintos kartellárból. A vizsgálódásból talán azt is megtudjuk, hogy miért nem versenyjogsértés egy tényleges árkartell létrehozása, ha a dinnye áráról van szó, és miért minősül ugyanez főbenjáró vétségnek egy senkit semmire nem kötelező ajánlás esetében, ha újságcikkek ára (lenne) a kartellezés tárgya.