Hívjunk-e rendőrt?
Aranyló csöndben írok, olvasok, iszom a kávét, és egyszerre a Sanyi, a mi házunk Sanyija, mert szép itt meg minden, csak hát itt lakik a Sanyi, az alkoholista Sanyi, a behízelgő Sanyi, a magát összeszaró Sanyi, hallom, hogy döngeti lent, épp a nappalink alatt a bútorokat, és üvölt kurvaanyázva, és akkor azt mondtam: elég, felkaptam a telefont, rohanok le, és látom, hogy az anyukája jön ki és vérzik, és akkor nem haboztam, száztizenkettő, és mondom a Hédi néninek, hogy be ne menjen. Sanyi bent dübög és dülöngél tovább, ez meg minek van itt, bök a homályos bűzből felém, és remeg Hédi néni kint, és szaladok a szomszédhoz, jöjjön ő is tanúnak és erősítésnek és vigyázni Hédi nénire, és jönnek ők is, mert évek óta megy ez, mi csak tavaly költöztünk ide, de tudom, hogy MOST lesz vége, ez az a nap.