Miután az Európai Bizottság kezdeményez, a jogszabályokat a – tagállamok szakminisztereiből álló – tanács és az Európai Parlament hagyja jóvá, alakítgatja, veti el. Mind a bizottságban, mind a parlamentben sokszor mutogatnak a tagországokra, mint az együttműködés, a hatékony jogalkotás kerékkötőire. A Votewatch készítői szerint most kiderülhet, mennyi ebben a valóság – ahogy arra is fény derülhet, mennyire áll összhangban a kormányok retorikája és a valódi szavazási tendenciájuk.

Jonas Bering Liisberg nagykövet, a dán állandó képviselet helyettes vezetője – aki az elmúlt féléves dán EU-elnökség alatt sok tanácskozást előkészítő ülést levezetett – a szavazatfigyelő lényegét egy anekdotával érzékelteti, amelyet Thomas Friedman amerikai újságírótól idéz. Háfez el-Aszad volt szíriai elnök (Bassár apja) 97 százalékkal nyert az elnökválasztáson, mire egy minisztere örömittasan megkérdezte tőle: – Elnök úr, hát nem csodálatos, hogy ekkora aránnyal nyert, és csak a lakosság három százalékát nem sikerült megnyernie? Mi többet akarhat még? – A nevüket! – felelte el-Aszad. Liisberg nagykövet szerint pontosan ezt fedi fel a tanácsi szavazatfigyelő: a neveket. Pontosabban látni, hol állnak az egyes tagállamok.

Ám a honlappal is csak szűkre nyílik az ajtó, amelyen bekukkanthatunk a tanács működésébe. A Votewatch munkatársa, a London School of Economics előadója, Sara Hagemann emlékeztet: – Nem minden tanácskozás ér véget formális szavazással, de a web site segítségével képet kapunk a jogszabály-alkotási folyamatról.

Nagyon jellemző az unióra, hogy hiába ad a lisszaboni szerződés lehetőséget a minősített többséggel történő szavazásra (megakadályozandó, hogy egy-két tagállam blokkolni tudja a többség akaratát), a tanácsi formációkban még így is 65 százalékban egyhangúlag döntenek. – A tagállamok jobban érzik magukat többségben – magyarázza a dán nagykövet a Votewatch rendezvényén. A konszenzus megtalálása továbbra is az uniós döntéshozás „DNS-e”. Ráadásul a tagállamok sokszor inkább nyilatkozatot csatolnak a szavazáshoz, amelyben kifejtik a különvéleményüket, ahelyett hogy „nemmel” szavaznának.

Nem meglepő, hogy a legtöbbször Nagy-Britannia szavazott nemmel: minden tizedik voksoláson kisebbségben maradt. Második helyen Németország áll. Franciaország és Litvánia mindig a többséggel szavazott – Magyarország a tizedik helyen áll e szempontból, nem igazán konfrontatív magatartással. A legmegosztóbb témák tekintetében sincs meglepetés: az uniós források 40 százalékát érintő közös agrárpolitika, maga az EU-költségvetés, illetve a környezetvédelmi politika tekintetében tér el leginkább a huszonhét tagállam álláspontja.

Az is sokat elárul, hogy a legtöbbször Nagy-Britannia és Németország szavaznak egymással szemben, méghozzá az esetek 15 százalékában. Szövetséges csoportokat nem igazán lehet kivenni a honlap gyűjtéséből. A Votewatch adatai szerint a tagállamok több mint 95 százalékban együtt szavaztak a formális voksolások során. Liisberg ugyanakkor figyelmeztetett: ez nem azt jelenti, hogy a tagországok 95 százalékban egyetértenek. A leszavazott témák meg sem jelennek a gyűjtésben, és sokszor addig nem is szavaznak formálisan, amíg ki nem alakul valamiféle kompromisszum. Ahogy arról sem tudunk meg semmit, hogy ki milyen alku keretében vállalt egy-egy igen szavazatot, és mit kapott cserébe. Azt sem kötik az orrunkra, hogyan változott egyes tagállamok álláspontja a jogszabályalkotási folyamat közben.

Tanácskoznak az EU-külügyminiszterek. Jobban érzik magukat, ha a többséggel tartanak