A politikusok – a demokraták is – kerülik, hogy ostorozzák a „népi” tévhiteket, az alapvető ismeretek hiányát. Szerintem egy dolgot nem szabad megkérdőjelezni, a magyarok zömének becsületességét és tisztességét. Minden más tulajdonságunkat önvizsgálat alá kell vetni. Nagy tömegek nem értik, hogy mi történt az elmúlt 20 évben! Ez a demokraták kudarcának fő oka, semmiféle rendezett világképet nem sikerült közvetíteni. A demokrácia nem elesett, meg sem született, „azemberek” fejében. A jólét hamis szinonimájává vált.

A valósággal előállók sorsa bukás lett, mint az SZDSZ-é, vagy karaktergyilkossággal „lőtték” ki, mint Gyurcsányt. Itt a pártok csak egymás korrupt politikusaira „építhetnek”, kriminalizálva a másik oldalt. Nem a pártok programját, nézeteik tartalmát ismerjük, hanem gyanúba esett vezetőiket, és a köréjük szőtt legendákat a lenyúlásokról.

A lakosság jelentős része a Fidesz okán természetesnek veszi, hogy egy jobboldali párt populista, nacionalista, voluntarista, és paternalista, ami sok szavazónak még tetszik is (a szavak jelentésének ismerete nélkül). Másrészt arról, hogy a szocik valójában szociáldemokraták, ami adekvát módon a munkavállalók pártját jelentené, kevesebben tudnak, mint kellene.

Lényegi politizálás helyett pártkommunikátorok rikácsolása folyik, ezt pont miattunk teszik, mert csak erre figyelünk. De, ha a kormánypártok épp ellenzékben volnának, és a másik oldal választotta köztársasági elnökkel lennének „doktorális” problémák, vagy hasonlóan állna az üzemanyag ára, a munkavállalók borítékja, új adók jönnének, akkor napi 25 órát fröcsögne a Fidesz „verőembere”. Megelőlegezem, ha a mai állapotok mellett balliberális kormány regnálna, akkor 2014-ben a Fidesz 4/5-öt szerezne, egyedül Szijjártóval. Mi több, egy szoci „Széll Kálmán 2” esetén már nem lenne ép kuka a fővárosban. Hogy jutottunk idáig?

A fiatalkori Orbán úgy gondolhatta, hogy küldetéstudata egybeesik a magyar nép jövőjével. Rövid liberális hezitálás után rájött, hogy a nép valós érdekeire épített politikával, Kádár után pár évvel, nem lehet nyerni. A rendszerváltás veszteseit nem lehet észérvekkel türelemre inteni. Ezért váltott a nép vélt érdekeinek képviseletére, belépve ebbe a populista-nacionalista mókuskerékbe. Erre volt (és még van) választóképes kereslet. Megérezte, hogy a tömegek vágynak egy „jóságos vezérre”, sajnos igaza lett. Valós jobboldaliként nagyobb hatékonyságú országépítő válhatott volna belőle, volt hozzá képessége, csak türelme nem. Ráadásul magával rántott egy sereg nagyon tehetséges embert, akik tudásuk alapján nagy hasznára lehettek volna az országnak.

A Fidesz sikerrel „lenyolcévezte” ellenlábasait, az MDF-t rábízta az UD Zrt.-re, majd a 2/3 birtokában megkezdte átszervezni az országot a maga képére. Így aztán nemigen maradt esélyes „csapat” a parlamentáris demokráciának nevezett bajnoksághoz. Machiavellin túltevő ügyeskedés. A kormány ettől még legitim, a nép választotta. Átlagember ma azt mondja a pártokra, hogy az egyik 19, a másik egy híján 20. Nincsenek ismeretelméleti alapok a különbségek meglátásához. A világ bonyolult lett, a népi bölcselet már nem elég, tájékozódni kellene honfitársaim!

Küldenék egy rövid „használati utasítást” az érdeklődőknek. A XX. században legalább nyolc rendszerben éltünk. Nevezetesen a dualista állam, az Első Köztársaság 1918-ban, a Kommün 19-ben, a Horthy-korszak, a Második Köztársaság koalíciós időszaka, a Rákosi-rendszer, a Kádár-éra, és a mai parlamentarizmus, (és érik a kilencedik). Matematikai átlagban ez 12,5 év/rendszer. Közben volt két világháború, egy rövid, de véres német megszállás nyilas támogatással, hosszú és izoláló szovjeturalom, abba „beékelődve” egy levert, de dicsőséges népfelkelés. Feldolgozni mindezt nehéz, kihasználni az érzelmeket, a csalódottságot, annál könnyebb. A magyar jobboldal elvesztett két bűnös és igazságtalan háborút, elvesztette a történelmi Magyarországot, és lássunk csodát, ma ebből húz politikai hasznot, határon innen és túl. Megjegyzem, a Fideszt nem tartom jobboldali pártnak, mert azok igazi demokraták. A Fidesz politikája teoretikusan nem létezik, empirikusan pedig hatalmas károkat okoz.

Távolinak tűnik az idő, míg rájövünk, hogy „a szép szavak nem igazak, az igaz szavak nem szépek” (kínai bölcselet). Az őszödi beszédnek is ez volt a lényege, s lám ma sem értik. Veszélyes, ha 2014-ben kizárólag életszínvonalbeli sikertelenség okán veszít a Fidesz. A következő kormány legkevésbé osztogatni tud majd, az „ortodox” demokráciát és gazdaságpolitikát kell helyreállítania. Esélyt teremtve a befektetői bizalomnak, ezzel együtt a növekedésnek.

Keserves lesz. A valóság jelenleg „beteg”, de nincs másik. A kapitalizmusnak mint a ma legfejlettebb társadalmi-gazdasági alakulatnak a szociális piacgazdaság nevű formájában élünk. Medgyessy szociális rendszerváltása, vagy Orbán szabadságharca a valóság megerőszakolása. Ha továbbra sem fektetünk energiát a valóság megértésébe, akkor inkább maradjon a Fidesz, kapjunk hiteles képet a néplélektanról. „Előnye” Orbánnak, hogy az ő megszorításai következtében nem verik szét Budapestet (?). A nép nem leváltható, a tévedése is szent, főleg demokraták számára.

A szerző a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nyugalmazott intézetigazgatója

– Átalakítjuk a választási rendszert: nem a nép fog választani politikusokat, hanem a politikusok választanak maguknak népet. Versenyezzenek csak az emberek, hogy nekünk melyikük a szimpatikus.