Tobin-projekt lépésről lépésre
Valószínűleg kevesen gondolnák így 12 évi harc után.
A leányfalui Zoltai család két gyermekét – a négy és fél éves Marcit és a másfél éves Petrát – 2000 áprilisában a járdán gázolta halálra az ír Francis Ciarán Tobin. A magyar bíróság a férfit távollétében jogerősen háromévi szabadságvesztésre ítélte. Ennek már tíz éve, ám a gázoló azóta sem kezdte meg a börtönbüntetését – sem Magyarországon, sem hazájában. Ez az, amit Zoltai Bence nem hajlandó elfogadni.
Mégsem vált az évek során megszállottá. Hiányzik belőle az indulat, egyáltalán nem gyűlöli a vétkes ír férfit, a börtönbe juttatását sem bosszúból szorgalmazza.
– Komolyan veszem azt az alaptételt, hogy a büntetőjog lényege szerint az egyénnek le kell mondania a személyes elégtételről az állam javára – magyarázza Zoltai Bence. – Cserébe viszont jogom van megkövetelni, hogy a bűnös töltse le a kiszabott börtönbüntetést, hiszen az állam a családomat ért sérelemért ezt az elégtételt határozta meg. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan kizárólag a személyes elégtételben hisznek, én viszont azt szeretném bizonyítani, hogy az igazságszolgáltatást valóban rá lehet bízni az államra. Mivel az Európai Unióban élünk, így az mindegy, hogy a magyar vagy az ír államról van szó.
Zoltai Bence 47 éves. Külkereskedelmi főiskolát végzett, kiválóan beszél angolul, egész életében vezető beosztásban dolgozott: igazgatója volt több autóalkatrész-kereskedő cégnek, vezérigazgatóként irányított egy bútorgyárat, valamint éveken át közmegelégedésre vezette a leányfalui termálfürdőt. Mint mondja, menedzserként folyamatosan fontos döntéseket kellett hoznia, irányítania kellett a beosztottjait. Ez egyrészt lekötötte az energiáit – ami segített a tragédia feldolgozásában –, másrészt idővel az egész történetet menedzsernézőpontból kezdte figyelni.
– Ma már úgy hívom az ügyet, hogy a Tobin-projekt – mondja. – Mint minden projektnek, ennek is számos célja van, amelyeket csak gondos tervezés alapján lépésről lépésre lehet megvalósítani. A legfontosabb természetesen az, hogy Ciarán Tobin leülje a rá kiszabott börtönbüntetést. Kívülről ugyan aligha látszik rajtam, de ez mindenképpen szükséges a lelki békémhez. Másrészt ez ma már nemcsak az én személyes küzdelmem, hanem a magyar államé is: az a kérdés, hogy érvényt tud-e szerezni az egyik uniós állam az általa hozott döntésnek egy másik uniós államban. Egy kissé sarkítva: Magyarország tekintélyéről van szó. És van a projektnek egy harmadik eleme is: minden fórumon igyekszem felszólalni azért, hogy az emberek vegyék komolyabban a közlekedés biztonságát. A két gyermekem halála legyen az intő példa azoknak, akik rendszeresen áthágják a közlekedési szabályokat.
A Tobin-projekt része az is, hogy Zoltai Bence a gyászával és a fájdalmával nem zárkózott el a külvilágtól, a mai napig rendelkezésére áll a médiának. Nem mintha örömét lelné benne, viszont a harcához elkerülhetetlen a nyilvánosság segítsége.
– Ismert lettem, az emberek megszólítanak az utcán, miközben nem tettem semmi olyat, amitől híressé válhat valaki – mondja. – Azért ismerik fel az arcomat, mert meghaltak a gyermekeim. Néha nagyon nyomasztó tud lenni a nyilvánosság, részben emiatt is döntöttünk úgy a családommal néhány éve, hogy kizárólag én nyilatkozom a sajtónak. Persze az is benne van ebben, hogy a családtagjaimmal más-más utakat jártunk be a gyász feldolgozásában.
Két évvel a baleset után megszületett a Zoltai család harmadik gyermeke, a most kilencéves Barna. A szülők nem titkolták előle testvérei tragédiáját, a kisfiú ráadásul elég hamar rákérdezett arra, kik is azok az ismeretlen gyerekek a családi fotókon. A kisiskolást egyelőre nem foglalkoztatja különösebben a baleset, ha az osztálytársai rákérdeznek, elmondja, amit tud. Zoltai Bence szerint tartozik annyival Barnának, hogy tiszta lelkiismerettel tudjon majd válaszolni neki, ha felnőttként egyszer megkérdezi, mindent megtett-e, amit csak lehetett, Marci és Petra emlékéért.
A több mint egy évtizedes küzdelem egyik súlyos következménye, hogy a család felélte anyagi tartalékait. Pedig az ügyvédjük, Tóth István az évek során baráti viszonyba került Zoltaiékkal, hosszú ideje már nem is kér pénzt a szolgálataiért. Friss fejlemény, hogy az édesapa legutóbbi írországi útja során jelentkezett egy ír ügyvéd is, aki szintén ingyen vállalta el a család kinti érdekképviseletét. Másrészt viszont Zoltai Bencének tavaly augusztus óta nincs állása. Azt mondja, ez inkább a gazdasági válsággal függ össze, semmint a Tobin-üggyel. Igaz ugyanakkor, hogy az állásinterjúkon rendre felismerik, és ilyenkor a döntéshozók szemében gyakran látja felvillanni a kételyt: vajon teljes értékű munkatárs lehet-e belőle egy ilyen tragédia után?
A tétlenséget megunva három hónappal ezelőtt kibérelt egy kis büfét a Római-parton. Itt is sokan felismerik, de lángossütés közben nincs sok kedve társalogni az emberekkel. Közben persze továbbra is eljár állásinterjúkra, és dolgozik tovább a Tobin-projekten. Így például az unió jogi fórumainak segítségét fogja kérni, valamint szeretné elérni, hogy az ír parlament módosítsa azt a jogszabályt, amely szerint egy másik államban hozott börtönbüntetést nem lehet Írországban letölteni. Zoltai Bence azt mondja, az sem érdekli, ha a változtatás visszamenőleges hatállyal esetleg nem vonatkozna Tobinra. Mert a módosítással egyszerűen csak igazságosabb lenne a világ.
„Nagy sajnálatomra...”
Francis Ciarán Tobin ír állampolgár 2000. április 9-én Leányfalun autójával nagy sebességgel előzésbe kezdett, elveszítette uralmát a járműve felett, felhajtott a járdára, és elütött két kisgyereket (Zoltai Marcit és Petrát), akik a helyszínen életüket vesztették. Tobin útlevelét átmenetileg bevonták, ám néhány hónappal később visszakapta az okmányait, és 2000 novemberében elhagyta az országot. Távollétében 2002-ben a Pest Megyei Bíróság jogerősen hároméves szabadságvesztésre ítélte.
Hosszú és szövevényes jogi procedúra keretében a magyar állam többször is kérte Tobin kiadatását az ír hatóságoktól – sikertelenül. Az ír törvények ugyanakkor jelenleg nem teszik lehetővé, hogy egy másik államban hozott jogerős ítéletet Írországban hajtsanak végre. Idén júniusban az ír legfelsőbb bíróság jogerősen úgy döntött: Tobin nem adható át Magyarországnak.
Navracsics Tibor igazságügy-miniszter levélben kért segítséget az unió igazságügyi biztosától, valamint az ír kollégájától. Alan Shatter igazságügyminiszter a napokban az ír parlamentben elmondott beszédében úgy fogalmazott: „Nagy sajnálatomra nincs olyan további helyénvaló lépés, amelyet az ír törvények alapján még meg lehetne tenni a Tobin-ügyben.” (Cs. P.)
