A települések lemondanának az osztalékról
A TÖOSZ-t a témának elsősorban a szemétszállító, illetve víz- és csatornaszolgáltató cégekre vonatkozó vetülete érinti, mivel a távhőcégek jellemzően inkább nagyvárosokban működnek, a külföldi hátterű áram- és gázszolgáltatók pedig térségi hatókörűek. A több száz szemétszállító vállalkozás 50-60 százaléka önkormányzati, a többi külföldi kézben van. A mintegy 300 víz- és csatornacégen belül a hat nagy állami, a többi kisebb jellemzően szintén külföldi; a magyar magántulajdon meglátása szerint nem számottevő.
Schmidt Jenő sokallja a közszolgáltatások díjait. Noha ezeket a tarifákat a legutóbbi időkig kizárólag az önkormányzatok határozták meg, az elnök szerint a helyhatóságoknak rendkívül szűk a mozgásterük a tarifák alapjaként benyújtott költségszámlák ellenőrzését illetően. Vagyis ami valós költségnek tűnik, azt elfogadják. A kormány ugyan a tarifák központosításával és befagyasztásával igyekszik gátat vetni a folyamatnak, de figyelmeztetett, hogy a szemétszállítók mégis kilobbizták az áremelés lehetőségét. A helyzet rendeződésének lehetőségét látja abban, hogy a díjképletek kidolgozásával a Magyar Energia Hivatalt bízták meg. Így számára esély mutatkozik a szolgáltatáshoz nem szükséges költségek kiszűrésére. Azt viszont nem tartaná szerencsésnek, ha a központosítás a tarifák egységesítése irányába hatna: a helyi adottságok ugyanis alapvetően behatárolják az alkalmazható árszintet. A kistelepüléseken jellemzően magasabb, míg a sűrűn lakott városokban általában mérsékeltebb a víz- és csatornadíj. Egy alapos költségfelülvizsgálattal az olló tovább nyílhat: az eljárás az olcsóbb nagyvárosokban akár 20, míg a kisebb, drágább helységekben becslése szerint 10 százalék körüli díjcsökkentést tenne lehetővé.
Úgy véli: a cégek a szükségtelen költségek lefaragásával ugyan még nem válnának nonprofittá, de működtetésük ilyen helyzetben a külföldiek számára már nem érné meg. Ezután a befektetők önmaguktól adnák át vagy számolnák fel társaságaikat. A TÖOSZ elnöke szerencsésebbnek tartaná, ha ilyen esetben az új tulajdonos nem az állam, hanem a nagyobb helyismerettel rendelkező önkormányzat lenne. A helyhatóságok nem ragaszkodnának a kivehető osztalékhoz – vélekedett.
A hallgatás hangja
Lapunknak mindeddig egyik külföldi tulajdonú közszolgáltató sem kívánt hivatalosan reagálni a kormányfő nyereségelvonási ötletére, melyet múlt hét közepén ismertetett. Név nélkül egyikük képviselője elítélő véleményt formált a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakértőjéhez hasonlóan. A jórészt helyhatósági távfűtő vállalatokat tömörítő Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége viszont üdvözölné a kezdeményezést, ha ezzel az önkormányzatok által eddig elvont nyereség a cégekben maradhat fejlesztésekre.
