900 kilogramm Kíváncsiság
Egyik legutolsó beírás szerint július 20-ig a földi csapat frissítette a járat repülési koordinátáit, javította a kommunikációs paramétereket, és közben lázasan készült a leszállásra és a felszíni műveletekre. Na persze nem a szonda, hanem az irányítók szórakoztatják magukat és a tudományos közösséget a Curiosity útjával kapcsolatos hírekkel.
Az amerikai űrszonda tavaly november óta száguld óriási sebességgel a Mars felé, és ha minden igaz, közép-európai idő szerint augusztus hatodikán, reggel fél nyolc körül meg is érkezik. A landolásról azonban csak késve értesülhetnek a szakemberek, mivel néhány napja meghibásodott a Mars Odyssey amerikai űrszonda – a helyzetstabilizálóval akadtak gondok –, amelynek élőben kellett volna „közvetíteni” a landolást. Időközben ugyan megjavult az Odyssey, csak olyan pályára sodródott, ahonnan nem látja a leszállást.
Szintén tavaly november óta közeledne a vörös bolygóhoz az orosz Fobosz-Grunt Mars-szonda, ám ennek a startja nem sikerült, pontosabban az űreszköz Föld-közeli pályán ragadt. Emlékezhetünk, napokon át azt találgatta mindenki, hogy lakott helyre vagy néptelen vidékre zuhan a szonda. Végül idén januárban a Csendes-óceánba pottyant.
Azt azért senki se gondolja, hogy az USA-nak minden kilövés sikerül. Az Egyesült Államok eddig 18 alkalommal próbálkozott valamilyen marsi űreszköz felbocsátásával, ebből öt volt sikertelen. A hasonló számú szovjet (és orosz) próbálkozásból ellenben csak két űrszonda nem vallott teljes kudarcot. Az Európai Űrügynökség Mars Express szondája kitűnő munkát végez a bolygó körül, de leszállóegysége, a brit gyártmányú Beagle–2 2003-ban elveszett, és becsapódott. Máig nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt vele. A japánok Nozomi (Remény) szondája kalandos út után nagy sebességgel elszáguldott a Mars mellett, azaz célját tévesztette.
A Mars felszínére tehát ez idáig csak amerikai űreszközök szálltak le. A sikernek természetesen ára van. A Mars Science Laboratory (MSL) űrszonda indítása két évet késett, mivel nem készült el időre, s mire meglett, félmilliárd dollárral (a végösszeg 2,5 milliárd) többe került a tervezettnél. Ha leszáll, a Curiosity az eddigi legfejlettebb rover lesz a vörös bolygón. A méretében és tömegében (900 kiló) egy kisebb méretű autóhoz hasonló Mars-járó az eddigi legrészletesebb információkat szolgáltathatja a bolygó felszíni viszonyairól. Számos olyan, csúcstechnikát képviselő műszert visz ugyanis magával – köztük tizenhét kamerát, egy közel kétméteres robotkart és tíz különféle fejlett tudományos mérőberendezést –, amely korábban egyetlen más égitesten sem landolt. (A műszerpakk tömege közel hatvan kiló, hatszorosa a Spirit és az Opportunity Mars-járók tudományos műszereinek.) Minden eszköz egyetlen célt szolgál: volt-e valaha élet a Marson? Az eddigi mérések, elemzések arra utalnak, hogy a vörös bolygón volt (van) víz. Feltételezések szerint a Mars felszíne szűk négymilliárd éve a jelenleginél melegebb volt, és felszínét folyékony halmazállapotú víz takarta. A Curiosity műszereivel részben passzívan elemzi a bolygó felszínét, ugyanakkor mintát is vesz, majd megvizsgálja azt beépített laboratóriumában. Lézersugár segítségével anyagmintákat elemezhet, míg neutrondetektorával a felszín alatti kétméteres mélységben megbújó jeget is kimutathatja.
A rover közel 1 tonnás tömege túl nagy a légpárnás leszálláshoz, ezért más megoldást választottak –az úgynevezett légi daru (skycrane) rendszer mellett döntöttek. A landolás előtt előbb a 4,5 méter átmérőjű hőpajzs lelassítja a légkörbe érkező szondát, majd egy ejtőernyő segítségével a Curiosity tovább ereszkedik.
Az ejtőernyős fázis után rakétás fékezés következik, végül alig 20 méterre a felszín felett majdnem megáll. Ekkor egy 7,5 méter hosszú kábelen a szonda kiengedi a rovert. A kábelek leoldása után, a rovertől távolabb a légi daru a felszínbe csapódik. A módszer kockázatos, hiszen a rover először a kerekeivel éri el a felszínt, és ha a leszállás túl keményre sikerül vagy sziklára pottyan, a futómű megsérülhet.
Az 1970-es években landolt két Viking leszállóegység óta a vörös bolygót vizsgáló szondák mindig napelemet használtak energiatermelésre, ami nem jelentett megfelelő mozgásteret a rovereknek. A Curiosity azonban radioaktív energiaforrást visz magával. Az Űrvilág.hu szakmai portál adatai szerint a 4,8 kiló plutónium–238-at használó generátora sokkal biztonságosabb és változatosabb üzemelést tesz lehetővé, mint a napelemes módszer. A 45 kilogrammos generátor 110 wattot ad a rovernek legalább 14 éven keresztül, noha a Curiosity nominális élettartama csak közel két földi év.
Azért ne szóljuk le a napelemeket. A 2004 januárja óta a Marson bolyongó Opportunity például az elmúlt nyolc év alatt nagyjából 35 km-t tett meg. Jelenleg a 22 km-es átmérőjű Endeavour-kráter nyugati pereménél nézelődik – ide 2011 augusztusában érkezett. Az Opportunityt eredetileg 90 napos élettartamra tervezték. Innen nézve a Curiosity akár 14 éven át kíváncsiskodhat a bolygón.
