Áll a kormányfő a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pulpitusán, s éppen kijelenti, hogy Magyarország útja a stabilitásról szól. Háta mögött kilenc magyar lobogó, de (pokolba a gesztusokkal!) nincs egyetlen uniós zászló sem, pedig arról beszél, hogy dől az EU-pénz az országba, ám át kell szervezze a rendszert, össze kell „lapátolni, gereblyézni” valahogyan egy ötvenmilliárdos önerőalapot. Mert spontán módon saját pénzünk az nincs, s így az uniós pénzhez sem férünk hozzá.

Ezt kellene valahogyan sikerként eladni a közvéleménynek. Az árusítás mind nehezebben megy, pedig mindent megtesznek azért, hogy menjen. Például most éppen kirúgják Nyitrai Zsoltot, a kormányzati konzultációkért felelős miniszterelnöki biztost, akinek eddig az volt a dolga, hogy a „szociális konzultációk fontos ügyeiben” kikérje az emberek véleményét.

Nem kell nagyon sajnálni Nyitrait, de annyit azért megjegyeznénk, hogy a legutóbbi konzultáció kudarcáért – nyolcmillió kérdőívből eddig saját bevallása szerint is csak 600 ezer jött vissza, egyelőre ismeretlen tartalommal – nem őt, hanem a majd hét és fél millió néma választópolgárt kellene elküldeni.

Nyitrai menesztése csak apró döccenés a nagy gépezetben ahhoz képest, hogy felmutatta magát a nyújtózkodó Lázár János, aki alól nemrég maga Orbán Viktor rúgta ki a polgármesteri sámlit, hogy távozva egyben a frakcióvezetői kirakatból is átrendezze a kormányfő fészkét, a Miniszterelnökséget. Nem vagyunk ugyan biztosak benne, hogy csinos kirakati próbababából sikeres lakberendező válhat, de legyen.

Lázáron nem múlik, nekilátott. Jelentős hatásköri és személyi változások történtek a Miniszterelnökségen – így mondják. Létrejött több új szervezeti egység, munkába állt több új helyettes államtitkár. A változások sora a laikus számára követhetetlen és érdektelen. Ám az indoklás nemcsak a célokat jellemzi, hanem az eddigi munkát is.

Lázár szerint az átszervezés célja „egy olyan szervezet kialakítása és működtetése, amely képes a kormányzást dinamizálni, az állampolgároknak eredményeket felmutatni. Az átalakítással együtt járó személyzeti politika mögött pedig az a szándék húzódik meg, hogy olyan fiatal, jól képzett, koncepcióval rendelkező és döntésképes vezetői és munkatársi állomány alkossa a Miniszterelnökséget, amely képes a kormányzást hatékonyabbá, politikailag összefogottabbá, professzionálisabbá, gyorsabbá és egyszerűbbé tenni.” Ezek szerint eddig nem ez jellemezte a Miniszterelnökséget. Vagy csak érzékelik, hogy a kormányzás kifulladt.

Nem vagyunk különösebben nagy barátai a dakota közmondásoknak, ám ezúttal hadd ajánljunk egyet a kormányfő figyelmébe: ha nem tudsz eladni valamit, úgy ne a vásárlóközönséget, s még csak ne is az eladókat hibáztasd. Az áruval van a baj.