Bajnai Gordon nem halogathatja sokáig a döntést arról, visszatér-e a politikai életbe, vagy sem – mondta Oszkó Péter korábbi pénzügyminiszter lapunknak adott interjújában.

Vagy de.

A legfőbb ok, ami miatt sürgetőnek tűnik a volt miniszterelnök döntése, az, hogy a bajnaizmus a közéleti diskurzus centrumában áll. Ám e vita csupán azért lehet a fókuszban, mert az ellenzéki pártok egyelőre a bizonytalanok számának radikális növekedése és a Fidesz támogatottságának erodálódása közepette sem tudják átütően növelni potenciális szavazóik számát. Emiatt kap különös jelentőséget a jó kormányzati teljesítményt nyújtó Bajnai mint progresszív megmentő élete és munkássága.

De ha a Haza és Haladás műhelyeiben intenzíven dolgoznak azokon az esélyegyenlőséget centrumba állító szakpolitikai programokon, amelyekkel újraépíthetik a legfontosabb struktúrákat, ha létezik az a progresszív vízió, amely elismeri az érdemet, és utat nyit a tehetségnek, akkor nincs miért kapkodni. Alig két éve kormányoz Orbán Viktor: első ciklusának ebben a szakaszában Medgyessy Péter még nem koptatta a nevét. És afelől ne legyen kétségünk, Bajnai karakterét pusztító erejű támadások érik majd, s a liba főnévből jelzővé alakul, ha a korábbi miniszterelnök megjelenik a politikai pódiumon.

Nem szólva arról, hogy még nem alakult ki a mindent elsöprő kormányváltó hangulat, amely a győzelemig repítheti a válságkezelésben már bizonyító politikust. Az sem mellékes, hogy az MSZP semmiféle utalást nem tett arra, hogy elfogadja listavezetőnek Bajnait, ha ő színpadra áll. Az ellenzéki pártok szövetségének sem az az akadálya, hogy nem találnak megfelelő közös politikai minimumot. Az pedig csak hab a tortán: Bajnai a Haza és Haladás mint új politikai szervezet élén is megjelenhet a térben, s ennek a belépőnek – kiépült infrastruktúra, s szervezet nélkül – választási mozgalomként jobb esélye van, ha kevesebb időt tölt a csatatéren.

Teljesen érthető, ha akadnak politikusok, akik ellenérzésekkel figyelik e távolságtartást. Évek óta ott állnak az össztűzben, s vívnak nap nap után a legkevésbé sem könyörületéről és toleranciájáról híres ellenféllel. Okkal érezhetik úgy, csupán arra kellenek, hogy kikaparják a gesztenyét valaki másnak.

Ám ez maga a politika. Ennek racionalitása ebben a pillanatban éppen hogy nem kényszeríti döntésre Bajnait. Jó esetben ő maga is pontosan tudja: a magyar baloldalnak nem Bajnai Gordonra van szüksége, hanem egy emberre, aki hiteles, nem hazudik a kampányban, s progresszív programmal érkezik a politikai versenybe, amelyet meg is tud nyerni.

Ha ezt tudja, akkor akár ő is lehet a megfelelő ember.