A kormány és szakminisztere hónapokig nem akarta megérteni, miért okozhat gondot, ha valaki egyedül dönthet arról, kiből válhat bíró, ki lehet bírósági vezető, s kit kell felmenteni vagy fegyelmi eljárás alá vonni. Azt sem fogadták el, hogy aggályos lehet egyes ügyek esetleg önkényes áthelyezése vagy soron kívüli tárgyalásának elrendelése. Pedig különösebb szakmai felkészültség nélkül is egyértelmű, hogy mindez a bírák függetlenségét, illetve a felek ügyeinek garantáltan pártatlan megítélését is veszélyezteti, amire a civilizált világban meglehetősen kényesek.

Hivatalos körökben jó ideig azzal intézték el a dolgot, hogy a nemzetközi baloldal támad itt, de nekünk ne akarják megmondani, mi helyes és mi nem. Amúgy az igazságszolgáltatási reformmal nincsen baj, hiszen nem egy nyugat-európai államban az igazságügy-miniszter alárendeltségében működnek a bíróságok, mégsem állítja senki, hogy veszélyben a jogállam.

Nincs is, mert hiába a miniszter a főnök, kinevezésekről sehol nem dönt a bírák ellenében. Mindenütt ügyelnek ugyanis arra, hogy ne kerülhessen bárkitől is egzisztenciálisan függő viszonyba a bíró. Ez a Fidesz-féle reform talán legnagyobb baja. Illetve ez volt, mert a kormány végül is szinte teljes visszavonulót fújt.

A parlament a napokban elfogadta a törvénymódosítást, amely szerint a bírósági hivatal elnöke csak olyan pályázó bírói kinevezését kezdeményezheti, akit a bírói tanácsok támogatnak. Ha mást akarna, csak a választott tagokból álló Országos Bírói Tanács (OBT) hozzájárulásával nevezheti ki, s ugyanez a helyzet a bírósági vezetők esetében is. Megkurtították az elnök fegyelmi hatásköreit is: vizsgálatot csak azokkal szemben indíthat, akiket közvetlenül ő nevezett ki.

Az ügyek más bíróság elé történő áthelyezéséről határozhat ugyan, de csak a bírói tanács által kidolgozandó elvek szerint, az érintettek pedig a döntést a Kúriánál megtámadhatják. Soron kívüli tárgyalást pedig csak az OBT rendelhet el. A sok hűhó mire volt jó?

Az egész reformnak egy fontos eleme azért érintetlen maradt: a 62 év feletti bíráknak, köztük rengeteg vezetőnek, menniük kellett. Ezzel lefejezték az igazságszolgáltatást. Az új vezérkar a vezetői posztok sorát már maga töltheti be. Ha nincs a velencei bizottság, ebben az OBH elnökének szabad keze lenne. Most más a helyzet. Nagyobbrészt a bírákon múlik, kit neveznek ki. A reform tervezői ezt valószínűleg nem így gondolták ki.