Kivéreztetés
Hetente érdeklődnek a szaktárcánál, kérnek, könyörögnek csak hogy megkapják, ami jár. Nem maguk, hanem a rájuk bízott emberek miatt. Közben pedig olykor kölcsönből, ingyen vállalt munkával, saját zsebből tankolt autóval indulnak, hogy ellássák feladataikat, amelyeknek jó része ráadásul nem is szabadon választott, hanem éppen az állami támogatás feltételeként kötelező. Mondják, egy ideig még kihúzzák valahogy pénz nélkül, de ha egy hónapon belül nem rendeződik a helyzet, végképp ellehetetlenülnek.
A civilek helyzetét súlyosbítja, hogy nemcsak a pénz nélküli feladatellátás megoldhatatlannak tetsző gondja, a rászorultak sorsa nyomasztja őket. Attól is félhetnek, hogy a kifizetés csúszása miatt jövőjük kerülhet veszélybe. Az egyik szervezet például a pénztelenség miatt úgy döntött: a megmaradt kevés tartalékából nem adót, járulékot fizet, hanem inkább a feladatellátáshoz nélkülözhetetlen kiadásokat állja. Így segíteni még tudnak, de adóhátralékot halmoztak fel, ami miatt viszont elviekben kizárhatják őket a támogatottak köréből. Annak ellenére, hogy az állam tartozása miatt tartoznak az államnak. Másutt a következményektől tartva az utolsó filléreikből fizetik az adót, de így felelősségre vonhatják őket, amiért nem teljesítik maradéktalanul azt a szakmai programot, amire a 2012-es meg nem kapott támogatást odaítélték nekik. Akárhogyan próbálkozunk, a huszonkettes csapdájába kerülünk – érzékelteti kilátástalan helyzetüket az egyik civil szervezet vezetője.
S ha mindez nem lenne elég, a civileknek „le kell nyelniük”, hogy a kormányzat meglehetősen cinikus módon még őket teszi felelőssé a kialakult helyzetért, mondván, a kifizetés azért csúszik, mert nem adták le időben a tavalyi elszámolást, az idei terveket, ha pedig leadták, akkor hiányosak, pontatlanok voltak. A magyarázat szépséghibája, hogy a lapunk által megkérdezett szervezetek közül csak egy akadt, amely mulasztásról értesítést kapott: júniusban tájékoztatták őket arról, hogy két billentyűzet vásárlását pontatlanul könyvelték el bevallásukban...
A fizetéstől való ódzkodás, a szőrszálhasogató ellenőrzések, a késlekedést magyarázó mondvacsinált indokok alapján úgy tűnhet: kegyet gyakorol a kormány, ha végül odaadja a civileknek járó pénzt. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Felmérések szerint a civilek az államnál hatékonyabban használják fel az adóforintokat. Emiatt e szervezetek, illetve a rájuk bízott fogyatékkal élők lassú kivéreztetése nem csak igazságtalan, embertelen, de még pazarló is.
