A miniszterelnök eddig szinte mindig kerülte a számok használatát, még gazdasági programokat is képes volt konkrét számok nélkül bejelenteni. Mostanában viszont elkezdett dobálózni a számokkal. Például a Die Pressének (június 16.) adott interjújában azt mondta, hogy a két évvel ezelőtti 2,5 millióhoz képest most 3,8 millió adófizető van Magyarországon. Csakhogy a lényeget nem teszi hozzá, hogy a 3,8 millió adófizető ma évente nagyjából 500 milliárddal kevesebb adót fizet, mint korábban a 2,5 millió (az alapvető hibának számító egykulcsos adó miatt). Ugyanitt közli, hogy csökkentettük az államadósságot. Igaz, ezt már adatok nélkül mondja, érthetően, hiszen ennek a kijelentésnek az igazsága a forint ugrálása miatt szinte naponta változik – ha erős a forint, akkor igaz, ha gyenge, akkor nem. De ha nagyjából ugyanolyan szinten van az államadósság, mint 2 éve, és közben belenyomtunk több mint ezermilliárdot (a nyugdíjpénztárakból), akkor igazából mit oldottunk meg? Akkor lényegileg nem nőtt az államadósság? Ugyanis ha nem lett volna egyszeri külső forrásunk (mint ahogy az idén már nincs), akkor nőtt volna. Harmadszor, a miniszterelnök megint megjegyzi, sokadjára, hogy a görögöknél rosszabbul álltunk 2 éve. Ez akkora marhaság, hogy valaki szólhatna neki, hogy hagyja abba. Persze ezt nem is támasztja alá semmilyen adattal. Nem is tudná. Mert a számok mit mutatnak? Az éves deficit a görögöknél (két évvel ezelőtti adat, tehát 2009-es) 15% felett volt, majd 2010-ben 10%-ra ment le. Hazánkban mindkét évben 4–5% között volt. A hazai gazdaság 1% felett nőtt, a görögöké több mint 3% –os recesszióban volt. Mindez úgy, hogy a görög államadósság a GDP 140%-a volt, Magyarországé kevéssel 80% felett.

Továbbá (Az Estében), azt mondta Orbán Viktor, nem először, hogy ha nem kellene az elmúlt nyolc év kamatterheit cipelnie az államnak, akkor nem lenne deficit, hanem többlet, és csupa pozitív dolgokról tudna beszámolni. Mínusz 1,8 % helyett plusz 2,2% lenne az államháztartási egyenleg. A lényeget megint elfelejti megemlíteni: először is itt már a Kádárrendszer óta halmozódik az adósság, amit görget maga előtt az ország. Igaz, az elmúlt 8 évben igen sokat ugrott, ami tényleg nagy teher. De az államadósság más országokban is van ilyen vagy ennél magasabb mértéken (a hazai 80% körüli az EU-ban egyáltalán nem kimagasló, de az USA például 100% felett áll). Itt, Kanadában az adósság nem téma – miért? Egyrészt mert van növekedés, másrészt meg jóval 2% alatt van a tízéves kötvények kamatlába.

Köztudott, hogy milyen alacsony otthon a pénzügyi ismeretek színvonala a lakosság körében. De azt, hogy kamatos kamattal számítva egy tízéves hitel (kötvény) törlesztése mennyivel könnyebb mondjuk 4%-on, mint 8%-on (ami mostanában nálunk dívik), talán sokan megértenék – ha elmondanák nekik.

De ezt a miniszterelnök nem mondja – mert mind a gazdasági növekedés hiánya, mind az egekben járó kamatlábak, az ő unortodox – egyesek által egyszerűen őrültnek nevezett –gazdaságpolitikájának az egyenes következménye.

Természetesen nem azt mondom, hogy jó döntések azok, amelyek a gyermekeink és unokáink jövőjét teszik kockára azért, hogy a mai generációk jobban élhessenek (ideértve a politikusokat a nokiás dobozokkal, talicskákkal meg a Kaya Ibrahimokkal), de ha már van adósság, akkor igenis elsődleges az, hogy jó adósok legyünk. Különben nekünk sokkal drágábban fognak kölcsönadni. Még a csehek is „csak” 3%-ot fizetnek, a lengyelek 4-5% körül, a szlovákok is 5%-on állnak.

A közmédia átvette ezt a féligazságokkal és lódításokkal teli stílust. Az MTV például főhírben közli a Híradóban, hogy 4% felett nőttek a jövedelmek, bruttóban, nettóban is. Csakhogy kiment a divatból a reáljövedelem fogalma. Azért, mert csökken. Ilyen még a Kádár-rendszer utolsó évtizedében sem volt (akkor disszidáltam), hogy a tévé így állítson be egy alapvető tényt: jónak, a rosszat.

Másik oldala ugyanennek, hogy az egykulcsos adó hogyan növelte az átlagjövedelmeket. Tudjuk, 200 ezer forint körül volt a határ, felette nőtt, alatta csökkent a jövedelme a dolgozónak. Kicsit felette kicsit nőtt, nagyon felette nagyot, és fordítva. Hadd legyek én is demagóg egy kicsit: igen leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy ha egy politikus – mondjuk a miniszterelnök – jövedelme havi félmillióval megnőtt, ugyanakkor száz átlagember fizetése meg 5 ezer forinttal csökkent, akkor nem változott az átlagjövedelem. Mert százszor 5 ezer az félmillió. De ha egy ilyen politikusra „csak” 99 olyan átlagkeresetű jut, akinek 5 ezerrel csökkent a jövedelme, akkor ez azt jelenti, hogy nőtt az átlagjövedelem az országban. Érthető? Akkor ez jó hír. Egy ember jól járt, 99 meg rosszul.

Majd egyszer egy írásban arra is ki lehetne térni, hogy is van az, hogy otthon egy ilyen politikus sokszor annyit keres, mint mondjuk egy átlag orvos. (Nálunk, Kanadában az orvosi átlagfi zetés magasabb, mint amennyit a miniszterelnök kap.)

Visszatérve a tévéhez, bemondja, hogy 65 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Még hozzáteszi, hogy a munkanélküliség változatlan, 11% felett van. Azt nem mondja, hogy az „igazi” munkahelyek száma (a versenyszférában) csökkent, és a növekedés a közmunkának köszönhető, ami kevesebbet fizet, mint a minimálbér, és az államkasszát terheli, piaci munkaerő-keresletet nem indukál.

Vagy pozitív hírként közlik, hogy nőtt a külkereskedelmi többlet. Igaz, az export csökkent, az importmég inkább, így a köztük lévő különbség nő. Ez jó hír? Elsőéves közgazdászok kiröhögik azt a politikust, aki ilyet állít. És ezzel még villognak, a híradókban is ez a jó hír! Az import azért csökken, mert nincs beruházás, nincs belföldi fogyasztás. Ez jó hír? ( A beruházási ráta történelmi mélyponton van, 17%-os, magyarul lerohadó félben van az ország, ez bőven nem elég még az amortizációra sem.)

Más: tényleg van, aki e hazában nem érti, hogy ha az idén (az elrugaszkodás évében!) vagy másfél százalékos lesz a zsugorodás, akkor ne legyünk arra büszkék, ha jövőre esetleg 1,5%-ot növekszünk, mert az is azt jelenti (jelentené!), hogy 2 évet megint elvesztegettünk a drága életünkből, mert még ott sem fog tartani az ország jövőre az év végén, mint az idei év kezdetekor? Van, aki itt nem érti, hogy mit jelent az, hogy így az ország legalább 2016-ig nem fogja elérni a 2008-as válság előtti szintet? Ez egy egész elvesztegetett évtizedet jelent!

Szlovákia már elhúzott, Lengyelország most hagy le bennünket. Emlékszünk még a lengyel szendvicsre? (Két kenyérjegy között a húsjegy.) Na ez ennek tükrében nem egy dicsőség.

Kemény János, az Amerikában élt világhírű matematikus mondta, hogy az, aki ignorálja a matematikát, az egyre kevésbé fogja felfogni, hogymik a civilizáció meghatározó erői.

Fogadjunk, ő azt is tudta, hogy két féligazság összege az a hazugság.

A szerző közgazdász, Toronto