Az önbecsülés súlya
Az országot recesszió, kiugróan magas munkanélküliség, infláció és az egymásnak hitelezni nem tudó kormányok (önkormányzatok) és bankok csöndes fuldoklása gyötri. Ha nem kapják meg a 100 milliárdos, bankmentő ígérvényt az uniótól, akár be is zárhatták volna a boltot.
Ám miközben folyamatosan lesajnálták őket, focistáik elkápráztatták még a hitelezőiket is. Noha a futball nem pótléka a jó gazdasági kormányzásnak, még kevésbé a láthatáron sem megjelenő gazdasági felvirágzásnak, vak, aki nem látja, hogy az általa képviselt népszórakoztatás közvetlen rokonságban van egy nemzet önbecsülésével. Nyerni Kijevben: ez azért volt kétszeresen is fontos a La Rojának (a vörösöknek, ahogyan a spanyol válogatottat becézik), hogy ha átmenetileg is, de megcsappanjon az a sok rossz érzés, ami gazdaságuk állapota miatt a spanyolokban felgyülemlett. És látva itt százezrek és milliók túláradó örömét – Andalúziától Kasztílián át Katalóniáig – tudom, hogy ez bekövetkezett.
Harmadszor is megcsinálták. Először akkor lettek Európa-bajnokok (2008), amikor a gazdasági-pénzügyi világválság beütött; aztán akkor világbajnokok (2010), amikor ez a válság már teljes súlyával nehezedett rájuk, az esztelen ingatlanfejlesztőkre; és akkor ismét Európa-bajnokok (2012), amikor a szégyennek számító európai mentőcsomagon kívül más menedékük nem volt már. A spanyol nemzeti tizenegy az ország legrosszabb négy évében támadt fel.
Ami még ennél is fantasztikusabb: a La Rojánál egységesebb, békésebb, összetartóbb csapat nem volt az Eb 16 részvevője között, holott ez ellentétben látszik lenni minden spanyol hagyománnyal. Egy olyan országban, ahol egy Real-szurkoló nem szeretheti a katalán Barcelonát és fordítva; ahol a Real-„törzsbeliek” (a nép nagyobbik fele) közönséges szeparatistáknak, nacionalistáknak tekinti a katalánokat, a nemzeti tizenegyben csak úgy sugárzott a szeretet a két ellenséges szomszédvár játékosai között egymás iránt. Azok a feszültségek, amelyek evidensek a napi politikában, láthatatlanok voltak, füstté váltak az ukrán és lengyel gyepen. Mintha a válogatottat „kisajátító” Barca- és Real-játékosok egy alomból jöttek volna.
Kár, hogy e szép történet végén nyugtáznom kell, hogy Európa ma (valószínűleg) két legjobb csapata, miként az ország is, nyakig ül az adósságban, és nincs jele annak, hogy a bevételeik arányban lesznek a kiadásaikkal. Ergo, ha bankokat mentenek, őket is mentik.
