Az ún. pitbulltörvényt azóta csendben elaltatta az Alkotmánybíróság, de amíg élt, addig sem bizonyult igazán életképesnek: a veszélyes ebek kötelező bejelentéséről és elkülönített tartásáról szóló szöveg a benne foglalt képtelenségeknél fogva legfeljebb arra lett volna alkalmas – ha polgári kormányzás hevében a Fidesznek jutott volna ilyesmire energiája –, hogy néhány nemszeretem kutyatulajdonost vegzáljanak vele.

A második Fidesz-kormánynak viszont a nagyobb felhatalmazás láthatóan energiából is többet adott. Így most sorozatban gyártják a pitbulltörvényeket. Ezek közös jellemzője, hogy az elfogadásuk előtt nem hallgatják meg a szakmai és a társadalmi szervezetek ellenérveit, ettől a jogszabályok abszurd módon betarthatatlanok lesznek – amit a jogalkotók egyáltalán nem bánnak, hiszen éppen az a lényeg, hogy a hatalom bármikor fegyverként használhassa azokat az engedetlen, vagy bármilyen egyéb okból megfélemlítésre/büntetésre kiszemelt állampolgárral szemben. És úgy általában: hogy érezzék, féljék az erejét.

Most épp a Btk.-ba sikerült belegyömöszölni a torrentezést – vagyis az internetes fájlcserét – büntethetővé tevő paragrafust. A kormánypárt a jelek szerint biztos benne, hogy ami Európában eddig senkinek sem ment, az neki a kétharmad birtokában menni fog. A kontinens szakjogászai még arról sem tudtak egységes álláspontot kialakítani, hogy a fájlcsere tartalommegosztást jelent-e, és megvalósulhat-e általa szerzőijog-sértés (a szellemi tulajdon ellopása) olyankor, ha kérdéses alkotás – kép, film, zene vagy szöveg – nincs is a „bűnbe esett” felhasználó birtokában. A mi kormányunkat ez nem aggasztja: ők tudják, hogy a torrentezés bűn, és azt is, hogy hol van az az értékhatár, ami fölött már bűncselekménynek minősül.

A törvénybe iktatott 500 ezer forintos limit csak első pillantásra tűnik soknak: ha mellétesszük, hogy a – nyilván nem elfogulatlan, de a jogesetek mérlegelésénél többnyire perdöntő – szakértői becslések szerint ennyi kárt nagyjából három film megosztásával okozunk a jogtulajdonosoknak, máris kiderül, hogy 2-3 millió filmkalóz bűnöző él az országban, és a jövő évtől csak a kormányzat jóindulatán múlik, hogy melyikük csuklóján mikor kattan a bilincs.

Ennek így ugyanannyi értelme van, mint annak a szabálynak, amely szerint a sárgán tilos áthajtani – több online fórumon is számolják, hogy hány rendőrautó (!) karambolozott már a büntetéstől félve a lámpaváltáskor satuféket nyomó úrvezetők mögött –, de a pitbulltörvénykezés nem is a racionalitásról vagy a rendről szól. Hanem arról, hogy az állam megint – mint egy rendszerrel korábban – korlátlan szabadságot kapjon annak eldöntésében, kit és mennyire tekint bűnösnek.