A sebtében összerakott munkahelyvédő akcióterv valóban széles rétegeket érint: olyanokat, akik hónapokon, olykor éveken át hiába reménykednek abban, hogy képzettségüknek megfelelő álláshoz jutnak, és olyanokat, akik szívesen foglalkoztatnának több dolgozót, ha nem lenne pokoli magas a munkát terhelő elvonás. A 25 év alattiak és az 55 fölöttiek munkához jutása kiemelt fontosságú, miként az is, hogy e két korosztály között is esélyhez jussanak az alacsony képzettségűek, a képzetlen kétkezi munkások. Ők, ahogy a kormányfő említette, a FEOR 9-esek, a nehéz fizikai munkát végzők, akiket Orbán személy szerint is respektál. Igaza van: rájuk mindig szükség lesz.

Kétségtelen, az oktatási reformmal a kormány mindent megtett a demjáni álom megvalósulásáért, hogy a fiatalok az iskolapadból mihamarabb egyenest a gyárakba, építkezésekre, földekre, útépítésekre masírozzanak, és termeljenek ott napkeltétől napnyugtáig – és lehetőleg még egy harmadik műszakban is. S hogy mi lesz az a kurrens, eladható termék, amit még a kínai munkaerőnél olcsóbban tudunk előállítani? Részletkérdés.

De gondolt a kormány az édesanyákra is, akik két évig járulékmentesen dolgozhatnak visszatértük után. Orbánék így legalább megpróbálják kompenzálni azt, hogy a pár napja hatályos, a munkaadók ízlése szerint átírt munka törvénykönyvében egyszerűsítették – a többi között – a kismamák kirúgásának feltételeit.

Más kérdés, hogy a munkáltatók mennyire lesznek lenyűgözve a megcsillantott kedvezményektől. A járulékcsökkentés – még ha korlátozott időre szól – hasznos fegyver a versenyképesség növelésére. Ettől azonban önmagában fikarcnyival sem lesz több beruházás, így új munkahely sem. Legfeljebb lecserélik mostani dolgozóikat olcsóbb, alacsonyabb képzettségű „feles tb-jűekre”.

A beruházás-növekedés-fogyasztás orbáni szentháromság rogyadozó pilléreinek aládúcolásához partnerként meg kellett nyerni a vállalkozásokat. Őket rendesen meg is szólította a kormányfő. A mikrovállalkozások orra előtt mélyen a csuporba mártott mézesmadzagot húzott el azzal az ígérettel, hogy hatmilliós éves bevételig havi 50 ezer forinttal, gyakorlatilag tízszázalékos átalányadóval minden közterhüket letudhatják. Ez maga az álom. (Költségvetési oldalról pedig rémálom.) De a 25 fős kisvállalkozásoktól a multikig mindenkit elérnek a könnyítések, jó széles a kedvezményezetti kör.

Ez a tíz pont lenne tehát az az isteni szikra, ami a Matolcsy-féle robbanómotornak megadja a kellő lendületet, hogy már jövőre kenterbe verhesse Európát kétszázalékos növekedési potenciáljával. Az ingatag bevételi forrásokra támaszkodó akcióterv sikere közös érdek. A fő gond vele az, hogy egyelőre hiányoznak mögüle a megalapozott háttérszámítások, de az utóbbi két évet megélve az sem válik előnyére, hogy a bizonyos szikra egy félisten fejéből pattant ki.