A gondolatmenet szaggatott volt ugyan, de követhető. A Hősök tere alatti lukra volt bő négymilliárd uniós forint, ez a beruházás az előző kormányok szívének volt kedves, ergo a pénzt másra lehet és kell használni, az Orbán-kormányok kedvenc cselekvési zónája a budai Vár, s amivel ott még a választás előtt látványosat lehet virítani, az a „Vár kapuja”. A tuti tipp tehát: Várkertbazár.

Nyert. A pénz vett egy kanyart, találkozott más uniós forrásokkal, a kerületi önkormányzat pedig, amelyik megakadályozta, hogy magánpénzből újuljon meg Ybl kerek harminc éve lelakatolt remeke, most lelkesen mutatott zöld jelzést. Habár a mostani tervben is van mélygarázs és föld alatt kialakítandó ilyen olyan terem, ezúttal aligha állja útját a fejlődésnek a műemlékért érzett elemi aggódás.

Hála az égnek – tegyük gyorsan hozzá, hiszen nekünk aztán édesmindegy, milyen pártállású pecsét kerül az engedélyezési tervekre, csak jussunk el végre oda, hogy nem potyog tovább a kő, és nem lengedez a gaz a világörökség kellős közepén. Ha romjaiból feltámad a méltatlanul sorsára hagyott műemlék, nincs helye a fanyalgásnak. Ám azon azért érdemes elgondolkodni, milyen funkciókat szán a kormány a bazárba. Nos, hogy az „ifipark” feltámasztásáról szó sem lehet, azt a környékbeli lakók elég hamar világossá tették. De ettől még, könyörgünk, szólhatna ez az egész a mának, a fiataloknak! Nyílhatnának itt izgalmas, népszerű kiállítások, elővehetnék a naftalinból az előző Orbán-kormány Gyerekvár-tervét, szólhatna a zene, nem kellene feltétlen penészes unalomba merülni attól, hogy itt környes-körül minden „műemlék”. De nem. Ötvösgyűjtemény, keleti szőnyegek, „a magyar lelemény” – jósolhatóan afféle Álmok álmodói-remix –, köldöknéző múltidézés a hely szelleme jegyében, szóval csupa olyasmi kombinálódik majd itt az elengedhetetlen turisztikai funkciókkal, ami kellően emelkedett ahhoz, hogy… Mihez is?

Ahhoz, hogy a Vár kapuja legyen. Azé a Váré, amelynek átalakításáról, új tartalommal való megtöltéséről valahol valakik már egészen biztosan konkrét elképzelésekkel bírnak, csak épp nem kötik a nagyérdemű orrára. A kormánybiztos által nagy erőkkel folytatott társadalmi párbeszéd sok mindenre kiterjed, kétségkívül tizenöt éves távlatot rajzol, de arra bő fél éve nincs válasz: miért is kellett összevonni a Nemzeti Galériát a Szépművészetivel, miért kell öt éven belül kiköltöznie a Galériának a mostani helyéről, a Várból, magyarán mi kerül a látványterveken konzekvensen a világháború előtti homlokzatával ábrázolt egykori királyi palotába? Hmmmm… önök mire tippelnek?

Ötórai tea az I úsági Parkban