Tantaui tábornagy, a fegyveres erők tanácsának elnöke, az eltávolított, majd elítélt Mubarak elnök egyik legbelsőbb hajdani bizalmasa helyesen értelmezte önnön küldetését. Mivel cirkusz kellett a forradalmi tömegeknek, hagyta, hogy az amúgy is halálosan beteg Mubarakot bíróság elé állítsák és elítéljék, miközben engedte tovább garázdálkodni a fojtogatóan elnyomó mubaraki rezsim két legfontosabb, katonai ellenőrzés alatt álló láncszemét: az állambiztonságot és a hírszerzést. A régi parancsnoki állománnyal. Az volt a dolga, hogy gondoskodjék az egyenruhásoknak a Nagib-, majd a Nasszer-féle puccsok óta Szadaton és Mubarakon át végtelenített hatalmáról.

Pár napja e gondoskodás túlteljesítő állapotba került. A szerencsétlen egyiptomiak azt hitték, hogy miközben „igazi” parlamentet és „igazi” elnököt választanak, kényszer alá helyezik a vezérkart. Nem úgy. A mubarakista legfelsőbb bíróság egy ravasz jogi csűrcsavarral feloszlatta a választott parlamentet; nem sokkal rá, órákkal azelőtt, hogy az elnökválasztás második fordulójában bezárták volna a szavazóhelyiségeket, a legfelsőbb katonai tanács a majdani elnököt minden komoly jogkörétől megfosztotta. Majd rakott egy kevés habot önnön tortájára: az ugyancsak mubarakista országos választási bizottsággal elhalasztatta a győztes személyének kihirdetését.

Hamégis lesz elnök – a mérsékelten iszlamista Mohamed Morszi személyében –, annak „csak” a költségvetésbe, a külpolitikába, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyba, a nemzetközi szerződésekbe (Izrael!) és egy esetleges háborús állapot kinyilvánításába nem lesz beleszólása. Itt figyeljünk a költségvetésre. A 300 ezres, hatalmas egyiptomi hadsereg az ország teljes nemzeti jövedelmének vagy 40 százaléka fölött rendelkezik – ipari termelő vállalatoktól az idegenforgalomig. Ezt nem hagyja átcsúszni egy iszlamista többségű parlament kezébe. Önnön jóléte, a tisztikar privilégiumtömege a tét. Azt meg végképp nem hagyja, hogy egy ilyen parlament meg egy ilyen elnök szembeforduljon Izraellel, és ezáltal odavesszen az az évi (pluszokkal kiegészített) 1,3 milliárd dolláros katonai segély, amelyhez az amerikai kormány jóvoltából jut.

Hillary Clinton külügyminiszter a múlt héten azt mondta: nem tehetők semmissé azok a demokratikus változások, amelyeket az egyiptomi nép kikövetelt magának. Csakhogy az Obama-kormány Egyiptom esetében hatályon kívül helyezte azt a kongresszusi rendelkezést, amely a katonai segélyezést ahhoz köti, hogy az adott országban tiszteletben tartsák a demokratikus normákat. Reálpolitika. A Közel-Keleten nem borulhat fel a Tantauiék által garantált stratégiai egyensúly, bármire szavazzon is Egyiptom népe.