Szíriát illetően két dologban lehetünk biztosak:

1. A majd másfél éves véres polgárháborús állapotok már elviselhetetlenek. Az ország lakosai, de az arab világ, a nemzetközi közösség számára is tűrhetetlen a gyilkolás, megfélemlítés, az állandó menekülés. Szíria az emberi civilizáció egyik szülőhelye, az írás, vallások, tudomány, mesterségek kapcsolódnak városai nevéhez.

2. Nincs hiteles információja a világnak a történtekről. Legutóbb egy Hula nevű városkában gyilkoltak. Az ellenzékiek szerint a kormányzathoz köthető fegyveresek (a sabbihának nevezett különítmény tagjai) ölték le a velük szembeszegülő családokat, köztük gyerekeket is. A kormány azt állítja, a felkelők gyilkolták le azon családokat, amelyek nem akartak a lázadók oldalára állni.

Eközben a kormányzat ellenzi a sajtó megjelenését a konfliktus dúlta területeken. Amikor kiderült, hogy külföldi újságírók beszéltek Hulában túlélőkkel, felrótták a tudósítóknak, hogy jelentésüket nem a kormányzati illetékeseknek továbbították. Ez a diktatúra agyműködése. Ezért már akkor sem hisznek Aszad elnöknek, ha éppen igazat mond. A nyilvánosság hiánya megzavarja az ENSZ megfigyelőit is, akik különösen tehetetlenek Szíriában. (A helyzetet jellemzi, hogy több mint egy hónapja nem tudjuk, mi történt a két elrabolt magyar szakemberrel. Kik fogták el őket? A kormány vagy az ellenzék emberei? Vagy közönséges banditák, jeléül annak, hogy a kormány már nem ura ott a történéseknek?)

A véres állapotoknak némelyek (Franciaország, Törökország) fegyveres beavatkozással vetnének véget. Az USA ezt még ellenzi. Oroszország, Kína viszont deklarálta, hogy nem adja beleegyezését egy ENSZ-akcióhoz.
Irán pedig, török forrás szerint, máris harcoló különítménnyel segíti szövetségesét. A szunnita öbölállamok fegyvert szállítanak a felkelőknek, lehet, hogy vannak ott már külföldi arab fegyveresek is.

A polgárháborús konfliktus szunnita–síita háborúvá is fajulhat. Az orosz tiltakozás egyik oka, hogy az ország nagy hatalmú egyházi vezetője, Kirill pátriárka személyesen lépett fel, hogy Moszkva ne engedje az Aszad-rendszer megdöntését, mert az a szíriai keresztények számára tragikus lenne. A pátriárka tudja, mit beszél. A szíriai nemzetiségi és vallási szövet már így is szétszakadóban van.

A gyilkosságok egyik oka feltehetően a felekezetek közötti vérbosszú. Ez most a szunnita többség és a hatalmi elitet adó síita alavita kisebbség között dúl. A keresztények joggal félnek a szunnita fanatikusoktól. Tanúi voltak pár éve több százezer iraki hitsorsosuk pánikszerű menekülésének. Humanitárius katasztrófa fenyeget? Az aleppói örmények rettegnek, hogy a béketeremtők között török katonák lehetnek. Őseik előlük menekültek ide a múlt századelőn.

A vérbosszú nem elvekről szól. Egy amerikai riporternek aleppói riportalanya azt suttogta fülébe: „Sz...k erre a forradalomra, mert a rezsim karjaiba lök engem”. Kinek van itt megoldása?