Magasabb fokozatba kell kapcsolni

A Népszabadság az április 28-i számában azzal kezdi az uniós pályázatokról szóló cikkét (Beragadt kitörési pont, 4. oldal), hogy „a számok beszédesek”. A szerző azt állítja – a tényeknek megfelelően –, hogy eddig a rendelkezésre álló EU-források mintegy 30 százalékát, 2500 milliárd forintot sikerült kifizetni a pályázóknak.

A Népszabadság tovább részletez: „a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) havonta mintegy 60 milliárd forintot utalt át a nyerteseknek, ám ahhoz, hogy 2015 végéig –ameddig fel lehet használni a forrásokat – az összes uniós pénz gazdára találjon, az összegnek havi 136 milliárd forintra kellene emelkedni”.

Az adatok tényleg nagyon beszédesek, csak azt felejti el a Népszabadság, hogy „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Tényleg fel kell gyorsítani a kifizetések ütemét, mert – bár az NFÜ eddig mintegy 5500 milliárd forintra szerződött a magyar vállalkozásokkal és a nonprofit szféra képviselőivel (s noha ez is tény, de a Népszabadság nem tartja említésre méltónak) – a végén valóban csak egy dolog számít: mennyit sikerült lehívni a rendelkezésre álló hatalmas összegből. A rendszer gyorsításán túl azonban az NFÜ-nek számos olyan problémát is kezelnie kell, amelyeket a váltás előtti vezetés hagyott maga után. Számtalan döntést hozott az utolsó hónapokban, hetekben, amelyekről már a támogatás odaítélésekor is látható volt, hogy a megvalósítás, majd elszámolás időszakában komoly problémát fog okozni. (Elég csak a drégelypalánki „kutyafitnesz” projektre emlékeztetni, amely sokáig vezette az angliai Open Europe Intézet értelmetlen beruházásokról közzétett listáját.)

Tehát miközben számos nagyon kétséges támogatásra érdemes pályázatot ismert meg a magyar és az európai közvélemény, a Népszabadság azt állítja, hogy a kormány a „2010-es választások után, szakmailag nehezen indokolható módon, sorban leállította az előző kormány által megindított pályázatokat”. Az NFÜ 2007–2010 között nem végzett hatékony munkát. Arra keresünk megoldást, miként lehet a három elvesztegetett esztendőt jóvátenni. Mindezeken túl pedig a projektgazdákat sújtó nehézségekkel is tisztában kell lennünk, hiszen a projektek fele azoknál az önkormányzati/ állami intézményeknél van, amelyek az előző kormány alatt kerültek lehetetlen anyagi helyzetbe, úgy eladósodva, hogy a projektekhez kapcsolódó finanszírozási kötelezettségeiket nem képesek megoldani.

E gondokmellettmostmár valóban az a központi kérdés, hogy miként lehet valódi, értelmes, a köz céljait szolgáló projekteknek juttatni a rendelkezésre álló uniós forrásokat. Aki meglátogatja az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) honlapját (www.ujszechenyiterv.gov. hu), annak rögtön szemet szúrhat az a számláló, amely az eddigi kifizetéseket hivatott számon tartani. A forintok fáradhatatlanulpörögnek, egyértelműen jelezve, hogy nap mint nap milliárdokat juttat el az NFÜ a projektgazdáknak. A számláló sebessége ma sokkal gyorsabb, mint 2007 óta bármikor. De nem kell komoly számításokat végezni ahhoz, hogy belássuk, a jelenlegi ütemmel a tervezési időszak elszámolási periódusának végére (2015 végéig) nem sikerül majd a rendelkezésre álló keretet lehívni. A hátralévő 43 hónapban mintegy 5500 milliárd forintot kell a magyar nemzetgazdaságnak felszívnia. Nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy kiszámoljuk, mintegy 33 és fél milliárd forintot kell hetente kifizetni, hogy a támogatást az utolsó centig és fillérig felhasználja a magyar gazdaság.

Érthető tehát, hogy miért ezt a számot vágja az NFÜ fejéhez a Népszabadság – heti 30-40 milliárd, ez a cél a megkérdezett „szakértők” szerint. Szerintünk is, ebben nincs is vita. Minden más kérdésben azonban másképp látjuk a helyzetet, mint a Népszabadság. „Nem igazán érzékelhető az adminisztrációs terhek csökkentése sem” – írják, s ebben – az ország érdekében is mondom – tévednek. Az NFÜ az elmúlt években számos olyan intézkedést vezetett be, amelyek révén egyszerűbb a forrásokhoz jutnia a szerződő partnereknek. Itt van a „Gör dülő előfinanszírozás”, amelynek segítségével a pályázók folyamatosan hozzájuthatnak a támogatási összeghez, nem kell a projekt lezárását megvárni.

Az a tény, hogy a beszállítói számlákat közvetlenül az NFÜ-höz lehet benyújtani, nem terheli a projektgazdát. Nem tért ki a Népszabadság a „Projektdoktor” kezdeményezésünkre, amelynek feladata, hogy az egymilliárd forintot meghaladó és jelentős lemaradásba került projekteket újra lendületbe hozza. Vannak eredményeink, hiszen a kifizetések üteme ma sokkal gyorsabb, mint a megelőző években bármikor. De ezzel nem érjük be, mert a jelenlegi ütem mellett a rendelkezésre álló összegek mintegy fele nem jutna el a célhoz. Eddig kis lépésekben haladtunk, most azonban valóban magasabb fokozatba kell kapcsolnunk. Ebben igazuk van kritikusainknak, de az üzenetet nem elsősorban az NFÜ-nek kell címezni. Jelenleg mintegy 600 milliárd forintnyi támogatás kifizetése csúszik, ennyi számlára vár az NFÜ –többé-kevésbé hiába.

A valódi kérdés az, miért késlekednek azok az NFÜ-vel szerződésben álló cégek és szervezetek, amelyeknek már megítélték a támogatást projektjeikhez. A válasz egyszerre egyszerű és komplikált. A támogatások odaítélésekor másként ítélték meg saját anyagi helyzetüket a pályázók. Magyarul: nem áll rendelkezésükre a kellő önerő. S ezen az NFÜ önmagában nem tud segíteni. A kormányzat azonban igen. Ellentétben azzal, amit a Népszabadság állít, az NFÜ folyamatosan előállt olyan javaslatokkal, amelyek pontosan erre a problémára kínálnak gyógyírt. A jelenlegi költségvetésben, a kormány döntésének következtében már el van különítve 30 milliárd forint az önkormányzatok önrészére és további javaslatunk szerint ezt az összeget tovább kellene bővíteni. Ezzel – legalábbis az önkormányzatok esetében – a leginkább aggasztó tényt, az önerő hiányát ki lehetne iktatni.

A forráshiány objektív nehézség, de jelentős szubjektív tényezőkkel is szembe kell nézni. A pályázók meghatározó részénél nehézséget okoz, hogy a projekteket az EU által előírt módon menedzseljék le. Ez nem hozzáállás, hanem képesség kérdése. Az elmúlt évtizedekben a közszférával szemben nem fogalmazták meg azokat az elvárásokat, amelyek Brüsszel számára természetesek és elengedhetetlenek. Ez hosszú távon az ország sikeres euró pai integrációjának a kulcskérdése, rövid távon azonban olyan feladat, amit az NFÜ javaslatai mentén a társadalomnak azonnal orvosolnia kell. Odáig megyek, hogy szükség esetén a projekteket központi ellenőrzés alá kell vonni.

A szerző kommunikációs főosztályvezető NFÜ

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.