A Nemzetbiztonsági Hivatal emiatt akkor feljelentést is tett.

A felvételek máig tisztázatlan körülmények között eljutottak az MDF akkori elnökéhez is. Dávid Ibolya nem kis megdöbbenéssel értesülhetett arról, hogy terhelő adatokat akarnak gyűjtetni ellene. Nyilván nem azért, hogy politikai pozícióit erősítsék. Érthető, hogy védekezésként a nyilvánossághoz és az illetékes hatóságokhoz fordultak.

A lehallgatási, megfigyelési, adatgyűjtési és más ügyekben azonban a nyomozást akkor „bűncselekmény hiányában” sorozatosan lezárták. Ezzel szemben Szilvásy és Dávid s további két érintettnek minősített politikus a vádlottak padján kötött ki, mondván, jogosulatlanul kezeltek személyes adatokat. Hírbe hoztak két korábbi titokminisztert és egy a pártelnöki székért Dávid Ibolyával küzdő MDF-est. A vádlottak szerint politikai megrendelésre indult ellenük az eljárás – a Fidesz javára.

A bíróság igencsakmásként látja a dolgot,mint az ügyészség.Kimondta ugyanis, hogy Szilvásy egy nemzetbiztonsági kockázatról törvénye sen tájékoztatta a parlament szakbizottságát, a kötelességét teljesítette. Dávid Ibolya pedig a pártok szabad működésének alkotmányos értékét védte. Tévedhetett ekkorát az ügyészség? Remélhetőleg! Ha ugyanis nem szakmai melléfogásról van szó, elképesztő következtetés adódik: a vádhatóság valamihez asszisztált. Hogy mihez? Tudja a csuda, hiszen 2010 nyarán – amikor a nyomozást az érintett politikusok mentelmi jogának megszűnése miatt elrendelhették – az MDF már gyakorlatilag nem létezett, s az MSZP alig volt túl egy katasztrofális választási vereségen.

A vádlottak számára a verdikt jelenthet némi elégtételt, de az elmúlt két év eseményeit – azóta folyik a büntetőeljárás, előtte a mentelmi jog védte a feleket, de csak a pertől, nem az inszinuálástól – egy bírói döntéssel nem lehet meg nem történtté tenni. Ezek az emberek évek óta kihallgatásokra járnak, s viselikmagukon a bélyeget: politikusként bűncselekményt követhettek el. Egy civil sem éli ezt meg könnyen, itt azonban olyan emberekről van szó, akik a hitelességükből élnek. S ha a szégyen nem lett volna elég, biztosan van közöttük olyan, akinek az ügy a politikai karrierjét tette tönkre.Másnak „csak” a hivatásbeli életét,mert „rovott múltja” miatt nem kívánatos személynek minősíttetett.

Az UD embereinek s a pártelnöki széket erősen óhajtó MDF-es fiatalembernek a sorsa másként alakult: a cég volt vezetője a katonai titkosszolgálat tábornoka, a törekvő ifjú egy nagy önkormányzati cég első embere.