Bős húsz éve
Azon a nevezetes napon, amikor a nagy varázsló előhúzta Áder Jánost a kalapból, olyan apróságra is fény derült, hogy a kormány újrakezdené a bősi tárgyalásokat. Annak boncolásától nagyvonalúan tekintsünk el, hogy mit csinált az elmúlt két évben a kormányzat ezen a téren, mert semmit. Arról már lenne mit írni, hogy a nagy és nemes rendszerbontó kezdeményezést, a nagymarosi vízlépcső meg nem építését sikerült ugyan végigvinni, pontosabban visszabontani, de semmi többet nem tudunk felmutatni.
És közben kaptunk egy akkora taslit, hogy az máig veszettül sajog – a frissen önállósodott Szlovákia 1992-ben elterelte a Dunát. Húsz éve nem hisszük el. Éretlen demokratikus agyunkkal fel sem fogtuk, hogy elviszik a Dunát, és csupán csurdalékvizet hagynak a főmederben.
Megtették. Maradt a száradó Szigetköz, időnként bíbelődhettünk fenékküszöbbel, eljátszhattunk a gondolattal, hogy milyen jó lett volna üzembe helyezni a dunakiliti műtárgyat, mert akkor legalább mi szabályozhatnánk, hogy hova mennyi víz jusson! De nem ezt a forgatókönyvet írtuk magunknak, és a hágai Nemzetközi Bíróság sem nekünk adott igazat 1997-ben, bármennyire is szerettük volna a számunkra kedvező igazságot.
Máig nyögjük, hogy nem volt realitásérzék bősi politikánkban. Húsz éve odaát folyik a folyó, odaát termel energiát, miénk a silányuló szigetközi természet. És ez így is lesz addig, amíg – ne történjék meg! – egy hatalmas áradat el nem mossa az egész betonteknőt, az idő szét nem bontja a vízlépcsőt. Addig marad a természeti károk minimalizálása.
Az utolsó karakteres bősi tárgyaló Nemcsók János volt, mondjuk ő se ért el semmit. Hasonlóan eredménytelen volt a fideszes kormányzat bősi megbízottja, Székely László. És arra emlékszik valaki, hogy ki felelt az utolsó két szocialista kormány alatt Bősért? Na, ugye? Tíz éve érzékelhető az a hallgatólagos egyezség, hogy a hatalmon lévőt a vízlépcső miatt nem babrálja az ellenzék. Az ügyben érdeklődő zöldek is szépen elhalkultak, néhány tisztes őszes halántéktól eltekintve semmi sem mozdul már Bősre. Döglött akna ez, egy csontváz, amibe nem lehet életet lehelni. Húsz éve tárca nélküli miniszter tárgyalt Pozsonnyal, most egy miniszteri biztos.
Ha valaki, akkor Szabó Marcel biztos biztosan tudja, hogy itt előrelépés se idén, se jövőre nem lesz. Miért lenne? Pont Robert Ficóval fogunk megegyezni, aki előző kormányzása idején is elhajtotta a vízért esdő magyarokat? A kettős állampolgárság ügyében már világossá tette Pozsony, hogy egy jottányit sem enged. Miben bízzunk? Vezető európai politikusok nem állnak szóba Orbánnal, még kevésbé támogatják. Egyébként is a két ország ügyének tekintik ezt a mizériát. Erőből csak belföldön lehet politizálni, Ficóval ez nem megy. Ne legyenek illúzióink. A kiszolgáltatottságunk a realitás, továbbra is Pozsonytól függ, mi történik a folyóval.
