Újra tárgyalunk a vízlépcsőről
A kormányfő a bős-nagymarosi vízlépcső építésére 1977-ben kötött államközi szerződést felváltó vagy kiegészítő (az 1997-es hágai ítélettel összhangban álló) megállapodásra törekszik Szlovákiával. A magyar szakértői tárgyalásokat Szabó Marcel, a kormány hágai Nemzetközi Bíróság előtti képviselője vezeti.
A magyar delegáció további tagjait a külügyminiszter, a közigazgatási és igazságügyi miniszter, a vidékfejlesztési miniszter és a nemzeti fejlesztési miniszter jelöli ki. A Magyar Közlönyben az előbb felsorolt minisztereknek a megállapodás létrehozása után a szerződés szövegét haladéktalanul a kormány elé kell terjeszteni. Vélhetően ez a szöveg egyhamar nem készül el, hiszen a Dunát húsz éve terelte új mederbe Szlovákia, s azóta északi szomszédunk rendelkezik a folyam vízhozamának átlagosan 80 százalékával.
A magyar főtárgyaló, Szabó Marcel számára nem új a feladat, hiszen az első Orbán-kormány idején a bősi tárgyalásokat akkor irányító Székely László szakértői csapatának tagja volt. A nemzetközi jogász, aki a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztos, az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy egy új szerződés elkészítése a cél, amely részletesen és mindkét fél számára megfelelően szabályozza a Duna és a vízlépcső természetbarát és környezetbarát kezelését. Azért kell tárgyalni, mert az 1997-ben született hágai nemzetközi bírósági ítélet rendelkezéseit a mai napig nem sikerült átültetni a valóságba. A hágai ítélet szerint a két országnak közös kötelezettsége a szerződés felülvizsgálata, ez azonban az elmúlt évek szakértői egyeztetései után sem történt meg.
A miniszteri biztos szerint a magyar kormány nem tekinti elfelejtettnek Bős-Nagymaros ügyét, és továbbra is törekszik egy konstruktív, de a természet és Magyarország érdekeit figyelembe vevő megoldás kidolgozására. Szerinte "elegendő idő telt el az események óta, hogy mindkét ország kellő higgadtsággal tudjon tekinteni a történtekre, és szerződéses úton, korrekt megoldással pontot tegyenek az ügy végére". A miniszteri biztos reméli, hogy 2012-ben ebben a kérdésben jelentős előrehaladás lehet.
A kormányzati optimizmus érthetetlen, hiszen semmi jel sem mutat arra, hogy az új szlovák kormány Budapesttel szemben folytatott politikája enyhült volna. Robert Fico jóval erősebb felhatalmazással bír, mint elődje. A kettős állampolgársággal kapcsolatos pozsonyi álláspont is azt mutatja, hogy engedményekre nem számíthatunk.
A ködös magyar bősi álláspont sem sok jót ígér. Két év telt el úgy, hogy senki sem firtatta, mit is akarunk ebben az ügyben. A problémát az előző kormányzati ciklus végén felügyelő Erdey György szakállamtitkár távozása óta nem volt, akin számon lehetne kérni bármit is. Illés Zoltán államtitkár 2010-ben azt találta mondani, hogy véleménye szerint a hágai Nemzetközi Bíróság határozata alapján Magyarországnak és Szlovákiának a hajózási, árvízvédelmi és energiatermelési kérdésekről úgy kell megegyeznie, hogy a környezetvédelem ügye elsőbbséget élvezzen. Egy 2010 májusi Duna-konferencián Illés megismételte: a két országnak 50-50 százalékos arányú vízmegosztásról kell megállapodnia. Szinte kizárt, hogy Szlovákia hajlandó egy ilyen egyezségre.
A megegyezés már a hágai döntés óta várat magára. A vízkormányzás kulcsa szlovák területen van, Magyarország tehát csak Szlovákiával együtt tud lépni. Szlovákia viszont bármilyen változtatással csak veszíthet, hiszen jelenleg ingyen használja a teljes vízmennyiség 80 százalékát, és megkapja az elterelt vízzel termelt összes áramot.