A március 15-én Budapestre érkező lengyel barátságvonat utasai nem a magyarokat szeretik, nem a közös hősöket, hagyományokat, rokonszenveket. Ők Orbánba szerelmesek. Ezt mondta lapunknak egy lengyel író, aki magyar és lengyel is, és szereti mind a két országot. Orbán Viktort nem annyira. Azt mondja, hogy akik idejönnek és akik megszervezik őket, Orbánban az erőskezű jobboldali politikust látják, aki keményen egyben tartja táborát, odacsap a bolsiknak és az eurokolhoznak nevezett EU-nak. Ők ilyen vezért szeretnének maguknak. És elhiszik, amit Orbánnak másutt kevesen: aki őt bírálja, az a magyar nemzet ellen van. A lengyel közeg, amelynek a hívei most klakknak szegődtek Orbánhoz, képtelen meghallgatni a mások véleményét, bezárkózott a nemzeti létbe, az idegentől való félelem és a másokkal szembeni gyűlölet élteti. Ezt egy lengyel kutató magyarázta el, aki jól ismeri, milyen szubkultúráról van szó. Mindig létezett ez a közeg és feltehetően erős létjogosultsága van, magyarázta. Úgy látszik, a jobboldalnak most sikerült eltérítenie a magyar–lengyel barátságot. Sokkal kevésbé van szó szabadságharcos hagyományról, közös hősökről és ideálokról, Balassiról, aki lengyel lányt szeretett, diákokról, akik Krakkóban tanultak, vagy Bem József nemzetközi forradalmárról (kalandorról), mint Orbán Viktorról és az iránta érzett érzelmekről. Kár, mert Orbán nyilvánvalóan csak egy röpke epizód ennek a sok évszázados változatos szerelemnek a történetében. Tisztázzuk: ezek a vendégszereplők a maguk Európa-ellenességét fogják itt ünnepelni. Ennek az érzelemnek lett lelkükben kicsiny, ám tetszetős jelképe Orbán Viktor, aki szembeszáll a brüsszeli gonoszokkal. Tudják róla, ő a nemzeti értékek elsőbbségének prófétája, a keresztény hagyomány felkentje. Ők is így gondolják.

A nemzeti ünnep tehát vendégszereplőket kap. De nem csak a különvonat érkezik. A párizsi Liberationban is bejelentette részvételét egy csoport híresség. A legismertebb aláíró Daniel Cohn-Bendit. Jön a francia szocialista pártnak is egy küldöttsége, s elképzelhetőnek tartom, hogy más külföldi vendégek is lesznek, akik itt akarnak emlékezni a Népek tavaszára. Ez olyan ünnep, amellyel a szabad emberek azonosulnak. Ők nem az európai népek közössége elleni szabadságharcot ünnepelnék. Hogy ezt valaki a „nemzetközi baloldal” ellenséges támadásának (Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivő), avagy „gyűlölködő csetepaténak” (Kovács Zoltán jóhír-ügyi államtitkár) lássa, ahhoz megfelelő tudati állapotban és funkcióban kell lennie. Ady híres cikke jut eszembe, A nacionalizmus alkonya. Tévedett is ebben az írásában 1905 áprilisában a költő: 107 évvel később is tombol a világban a patriotizmust elfödő „dühödt hazafiság”. De igaza volt, amikor azt írta, „alapjában minden nacionalizmus közös gyökerű. És, ha gúnyolódni kedvünk volna, a nacionalizmusnál internacionálisabb erő és idea nincs.”

Március 15-re: többféle szolidaritás