Azután kiderült, hogy nincsenek tervek, ami van, az a gazdaságban a puszta rögtönzés. A kiadások féken tartása helyett következett az egykulcsos adó és a miatta kieső 500 milliárd pótlására az új bevételi források erőszakos bevonása. Ágazati adók, a nemzetközi cégeket egyoldalúan sújtó intézkedések, a magánnyugdíjalapok államosítása, nyakon öntve a demokrácia játékszabályainak felrúgásával, a médiatörvénnyel, a független intézmények felszámolásával, a jobboldali hatalom egy kézben koncentrálására és a végtelenségig való biztosítására irányuló új alkotmánnyal. Amikor a Nyugat előbb tapintatosan, majd egyre erősebb hangon figyelmeztetett arra, hogy ez együtt így rossz irányba mutat, akkor Angela Merkeltől Hillary Clintonig, José Manuel Barrosótól Daniel Cohn-Benditig mindenki alaposan megkapta a magáét.

A folyvást a nemzeti érdekekre hivatkozó kormányzatnak sikerült elérnie, hogy az Európai Bizottság ne csak kezdeményezze a nekünk járó pénz felfüggesztését, de végül egyenesen ragaszkodjon Orbán példás megbüntetéséhez. Olyan szankcióhoz, amelyre az unió történetében még nem volt példa. Már van. Történelmet írtunk.

Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált.