Beszéljünk végre egyenesen – mondja a nyitójelenetben Réz András, aki megint elmulasztott egy remek lehetőséget arra, hogy ne szerepeljen mindenáron. A köztévén adták a „cigány–magyar együttélésről” készített filmet, amely aztán tényleg olyan egyenesen beszél, mint az egyszeri gárdista három feles után. Pesty László, az alkotó emlékeztette is a közönséget, hogy tíz év után látható ő újra ezen a csatornán. Értjük: itt vagyunk, végre lehet az igazságról beszélni. Ahogy a Hír TV-n megszoktuk – gondolhatnánk. „Sunyi félrenézés nélkül” – ahogy Réz András mondta. Biztosan tetszettek neki a filmes megoldások, a fenyegető képek, a feszültségkeltő zene – akár egy hollywoodi moziban. Az egyik fontos dramaturgiai pillanatban például azt halljuk, hogy az ötéves gyerekek között már minden negyedik cigány. A zene olyan, mint amikor a horrorfilmekben a kamera közelít a gyanútlanul zuhanyzó nő felé – csak éppen cigány csecsemők arca villan fel. A központi téma a sok gyerek. Itt ez a sok vegetatív lény, akik vagy azért dugnak, mert ösztönállatok, vagy azért, mert családi pótlékot akarnak. Nagyjából erre jutottak. Pedig néhány évtizede még a szegény magyar családokban ugyanilyen „felelőtlenül” vállaltak sok gyereket. Ha az autentikus jobboldal a népi írókra nem csak hivatkozna, akkor ezzel tisztában lehetne.

Pesty az uszítók régi receptjéhez folyamodott: talált egy identitászavaros, csoportöngyűlölettől szenvedő cigány származású embert, aki felmondta az összes közhelyet, amit a cigányokkal szemben hangoztatni szokás. Rá, az ő gondolataira épül a film. Mintha túl sokáig tartana találni olyan zsidót, aki bemondaná, hogy igaz a nemzetközi összeesküvés a világ ellen! Talán olyat is találnánk, aki a keresztény gyerekek rituális feláldozását is elismerné. Akkor az igaz? És ha egy magyar származású ember ostorozná a magyarokat a román tévében, az bizonyítana bármit is? Ilyen dilemmái Pestynek nincsenek. Kritikai távolságtartás nélkül fogad el mindent, amit ettől a fiatalembertől hall. Ellenvélemények bemutatásával nem próbálja megzavarni azt az élményt, hogy legitim módon lehet a köztévében cigányozni, hiszen cigány teszi. Ezért tud 2012-ben filmet csinálni a roma–nem roma együttélésről úgy, hogy a sorozatgyilkosságok nem kerülnek szóba. Szegregáció sincs, előítéletek sincsenek, vagy ha igen, megalapozottak. A képlet egyszerű: a romák tehetnek mindenről, a többség áldozat. A többségnek vagy a kormányzatnak nincsenek feladatai, a romáknak kell megváltozniuk. Ez az üzenet. Szerencsére pozitív minta is van: romák, akik megtértek. A jó romák. Az egyikük ki is fejti: „Nemzetem nevében mint keresztény lelkipásztor kérünk bocsánatot a magyar nemzettől azokért a bűnökért, amiket elkövettünk a magyar nép ellen, mint romák”. Így, kollektíven. Akár a Benes-dekrétumok.