A Hvg.hu 94,6 százaléknál tart. Schmitt Pál doktorijának ekkora hányada plágium, állítja a szerkesztőség alapos okkal. Mi idejében szóltunk. Hat héttel ezelőtti írásomban felhívtam az érintett figyelmét arra, hogy vigyázzon, mert a tényfeltáró újságírók kezében mindig több van, mint amennyit egy-egy részletben kibocsátanak. Akkor még nem tudtunk arról, hogy a bolgár Georgievtől elorzott 180 oldal után hamarosan odakerül a német Heinemann professzor 17 oldala, majd sejtettük, hogy még ez sem a vég. S lám, további 10 oldal találtatott a NOB egyik brosúrájának fordítása gyanánt, és meglehet, a 215 oldal maradékáról is kiderül: „valahonnan” való az is.

Mi idejében javasoltuk, hogy a köztársasági elnök ne álljon vizsgálóbizottság elé, mert csúnyán rajtaveszt. Most már azt kellene kimondania a testületnek, hogy az elnök úr nemhogy nem írta és/vagy fordította a nevével jelzett szöveget, hanem még el se olvasta. Legfeljebb átfutotta.

Ha bizarr is, Schmitt „védelmében” vagyok kénytelen elmondani, hogy svihákságot még képes vagyok feltételezni róla, azt azonban nem, hogy mint olyasvalaki, aki egész életét a sportban töltötte, nem figyel fel arra, hogy az ő doktorijában „200 méteres férfi- és női úszás” szerepel, hiszen még egy félig művelt újságolvasó is tudja, hogy ilyen kategória a sportban nem létezik. Ha Schmitt figyelmesen elolvassa a doktoriját, amelyet nyilvánvalóan mások írtak, erre – legalább erre, ha másra nem – felfigyel, megnézi a francia eredetit, és előveszi a tollát. Vagy újból befűzi a papírt az írógépbe, és helyesbít. (Dolgozatának egykori bírálói vajon mit kezdtek az ilyen szöveghelyekkel? Ők se vették észre? Sporttudósok, MOB-tagok?)

A 94,6 százalék után velem együtt sok-sok ember várja kíváncsian, hogy mit döntenek a SOTE ítészei. Egészen természetes volna, hogy plágiumnak minősítik a doktorit, és itt a százalékok semmi mérlegelés alá nem eshetnek már, olyan árulkodóak. (A német védelmi miniszter sokkal kisebb stiklin bukott meg és vonult ki szégyenében a politikából.) Ám ugyanezeket az ítészeket minimálfokon sem irigylem: végtére is kezükben a döntés, hogy Magyarország köztársasági elnökét morálisan megsemmisítik, avagy…

Hát épp ez az „avagy” az érdekes. Él bennem némi balsejtelem, hogy ha valamely „magasabb szempont” válik uralkodóvá, akkor Schmittet egy általam el nem gondolható trükkel megpróbálják kimosni. Ez alkalomadtán lehet úgynevezett „salamoni ítélet” is, szövegezés kérdése az egész. Viszont vagyok bátor kimondani: ha kimászik Schmitt Pál a slamasztikából, akkor a tudomány erkölcse kap egy jó nagy pofont, ellenben a szégyenbélyeg ott marad az elnök homlokán. Ez nem olyan seb, amelyet az idő begyógyít.