Házasságon kívül
Vége lehetne itt hamarosan, na, nem a szexuális szabadosságnak, hanem még magának a szexuális szabadságnak is. Már, ha sikerülne megvalósítani a napokban egy fontos kormányzati háttérintézmény vezetőjének támogatásával, akadémikusok asszisztálásával megalakult Magyar Családtudományi Társaság „küldetésnyilatkozat-tervezetében” foglaltakat. Ezek szerint ugyanis be kell fejezni a házasság előtti szexuális kapcsolatot: „Itt nem értékpluralizmusról van szó, hanem a jó és a rossz, az érték és a károkozás, az erkölcsös és az erkölcstelen, az emberséges és az embertelen, a szabadság és a hazugság összekeveréséről” – írják általában is a nemi erkölcsök általuk preferált mélykonzervatív értelmezésével.
Ha másban nem, most legalább abban hihetünk, hogy Magyarországon még szólásszabadság van, így mindenki azt mond, amit akar. Akár ezt is. Bár abban már kételkednénk, hogy bárki fenntarthatja magának a jogot, hogy kinyilatkoztassa értékpluralizmus helyett, milyen az a jó erkölcs, amellyel élve ágyba bújhatunk valakivel. Mivel idénye van a küldetéses elhivatottaknak, nyugodtan kijelenthetik: „káros jelenség a házasság előtti szexuális kapcsolat, az élettársi kapcsolat és a nem heteroszexuális viszony”. Ezzel szemben – etikai, szociológiai, pszichológiai és egészségügyi okokból – a házasságot kell ajánlani, mint megvalósítandó célt, mert „az erkölcsi értelemben definiált egészséges család az egy férfi és egy nő házasságán alapuló szeretetközösség...”
Szólásszabadság van, legfeljebb megborzongat bennünket a társaság „erkölcsi értelemben definiált” homofóbiája, vagy éppen sajtókritikája, merthogy a média „egyéjszakás kalandokra, szingli, mingli, biszexuális és poligám életmódra buzdít, miközben a hűséget és a házasságot elavultnak, egészségtelennek, sőt néha nevetségesnek tünteti fel.” A házasságon kívüli kapcsolatok ilyen aprólékos részletezésében még akár némi irigységet is felfedezhetnénk, ám aztán arcunkra fagy a vigyor. Mert, ami a küldetésnyilatkozat-tervezet megfogalmazásait illeti, a társaság vezetői már az alaptörvény – tudják: az alkotmány házasságon kívül született utódja – és a családvédelmi törvény vonatkozó pontjaira hivatkoznak, amelyek „bár sokak ízlését zavarhatják, köteleznek”. Kezdjük érteni. Bár tévednénk!
A társaság alapszabálya szerint amúgy „az emberi életet a fogantatástól kezdve a természetes halálig tisztelni kell”. Elnyomva öngyilkos honfitársaink iránt érzett tétova tiszteletünket, bólogatunk serényen. Csak annyit tennénk hozzá: mi úgy gondoljuk, hogy az élet tiszteletéhez szorosan hozzátartozik az ember autonómiájának a tisztelete is. Annak az autonómiának, amelynek lebontásán oly hihetetlen energiával dolgozik a tétlenséget nem ismerő hatalom és önkéntesei, hogy közben már a hálószobánkban leskelődnek, erényövvel a kézben paplanunk alatt turkálnak.