Amikor Schiffer András, a Lehet Más a Politika első embere megkérdezte tőlem december 23-án a Gyorskocsi utcai fogda folyosóján, hogy van-e már ügyvédem, még láthattam, ahogy a szabaduló Mesterházy Attila, elhaladva mellettünk, kilép az utcára. Az MSZP elnökét azonnal körbevették a riporterek, akiknek megemlítette azt is, hogy „A Jobbik nem demokratikus párt, fasiszta párttal nem működünk együtt.” Néhány nap múlva Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője az Országházban kért magyarázatot Mesterházytól: „Attila, azt azért mondd már meg, hogy mióta vagyunk mi fasiszta párt?” – amikor nem kapott választ, szemétládának nevezte, „majd több, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést is tett politikustársára” – amint arról a Népszabadság beszámolt. Mivel ahol tudok, segítek, szívesen elmagyarázom Gaudi-Nagy Tamásnak, miért fasiszta párt a Jobbik.

„Azoknak a szlovák, szerb és román szervezeteknek, amelyek felajánlották, hogy maguk tisztítják meg Budapestet a nemzetközi pederaszta seregektől, ezúton nyilvánosan üzenjük, hogy köszönjük, de a magyar fővárost mi magunk fogjuk megvédeni” – harsogta Budaházy György 2008. június 18-án a Szent Korona Rádióban, a 2012. január 10-i rendőrségi gyanúsítás szerint melegek elleni gyűlöletre uszítva. „Jelenleg a magyarság élet-halál harca folyik”, aminek „célja a nemzet fizikai és szellemi megroppantása, hogy a legyengült, lepusztult magyarok élőhelyét mások foglalhassák el” – folytatta az uszítást Vona Gábor, a Jobbik elnöke 2008. június 22-én Gyulán, az általa rendezett Hideg Büszkeség Napján, majd „fizikai és szellemi ellenállásra” hívta fel hallgatóságát, üdvözölve köztük a fekete ruhába öltözött, eltakart arcú betyárokat. Ezek az útonállók 2008. július 5-én soha nem látott erejű és szervezettségű támadást mértek a budapesti melegfelvonulásra, engem csak az mentett meg a tojás- és zöldségzápor közepén a sérüléstől, hogy a hozzám vágott többkilós nehezék a magam elé tartott transzparensem megerősített részét érte.

„A Jobbik fővárosi frakciója elfogadhatatlannak tartja, hogy Budapest utcáit elárassza a látványdeviancia és a másság erőszakos propagálása... várhatóan nehéz lenne kordában tartani azokat, akik ellenérzésüket esetleg radikálisabb formában fejeznék ki” – áll a sorrendben utolsó, a melegek 2012. június 27-től megrendezésre kerülő sportjátékai résztvevőinek címzett december 29-i hivatalos pártfenyegetésben. Amikor fasiszta, neonáci, újnyilas pártnak nevezzük a Jobbikot, elsősorban arra gondolunk, hogy fajgyűlölő párt. Nem csupán abban az értelemben, hogy érzelmi és intellektuális síkon előkészíti a melegek, romák, zsidók, liberális másként gondolkodók elleni erőszakot, de alkotmányellenesen működő paramilitáris szervezeti egységein keresztül a fizikai megfélemlítésükre, kiszorításukra is tör.

„Egy jogvédő elvek mellett áll ki, függetlenül attól, hogy a sérelmet szenvedett nézeteivel, eszköztárával mennyiben ért egyet – múlt nyáron kiálltam Vona Gáborék mellett is, amikor elhurcolták őket a Gödör mellől” – számolt be büszkén Schiffer András jogvédői munkásságáról a Heti Válasznak arra a felvetésére: sokan már azon is felháborodtak, hogy az LMP-frakció nem vonult ki, amikor Vona Gábor gárdamellényben mondta el a parlamenti esküjét. „Nem a Jobbikot, nem a Magyar Gárdát kívántam védeni, egyszerűen bizonyos jogállami elveket. ...ugyanazok a jogok illetik meg azt, aki adott esetben egy ilyen jellegű szervezethez tartozik, mint azokat, akik tegnap a Budapest Pride fesztivál megnyitóján részt vettek” – hasonlította Schiffer a jogerősen betiltott és feloszlatott Magyar Gárda tagjainak jogait a melegfelvonulás résztvevőinek jogaihoz.

„Amit én a szövetségesi politikával kapcsolatban határozottan képviselek, az nem az én álláspontom, az az LMP alapító nyilatkozatából következik” – hivatkozik Schiffer pártja szövetségi politikájának korlátaira, és valóban: „Kiáltó szükség van egy új erőre, amely a létező parlamenti pártokkal szemben képes kiszabadítani a politikát a szűk és zárt csoportok kizárólagos befolyása alól” – áll az alapító nyilatkozatban. De hadd kérdezzem már meg: mégis melyik párt rögzíti az értékválasztásait, alapelveit, ideológiáját hosszú távon meghatározó alapító nyilatkozatában a változó politikai környezettől függő szövetségi stratégiáját? Vagy tényleg ilyen különös jelentősége van az LMP számára, hogy mind a Fidesszel, mind az MSZP-vel és a DK-val egyszer és mindenkorra kizárja az együttműködést, ezzel egyedüli lehetséges szövetségesévé téve a Jobbikot?

De most aztán kimondták, hogy ők a Jobbikkal sem – hallom a szombati kongresszusi határozat után, bár elvi kifogást most sem hoztak fel a Jobbik ellen, hiszen az éppolyan „tiszta lappal” indul először parlamentbe jutott ellenzéki pártként, akár az LMP; és bajosan lehetne akár az Orbán-kormány, akár a hozzá vezető út kritikáját a Jobbik kritikájaként érteni. Már csak azért is, mert a Jobbik ezt a „rendszerkritikát” az LMP-vel párhuzamosan vallja. Az sem jelent semmit, hogy Vona Gábor a hét végén a gyengébbek számára is érthetően mondta el: „A Jobbik nem demokratikus párt.”

Adott egy kis zöldpárt, amely túl kíván lépni a hagyományos ideológiai vitákon, ezért programjában egyaránt integrál szociáldemokrata, konzervatív és liberális nézeteket is, megteremtve a lehetőségét annak, hogy alternatív gazdaságpolitikájának szempontrendszerét egyaránt érvényre juttathassa különböző ideológiai színezetű kormánykoalíciók részeként is, és erre mit látunk? Ez a párt hosszú távon akarja kizárni bármilyen együttműködés lehetőségét az összes parlamenti párttal!

„Én abban hiszek, hogy Orbán Viktort a Jobbik nélkül csak akkor lehet leváltani, ha széles az ellenzéki kínálat” – fogadkozik Schiffer, mintha nem olvasta volna az új választási törvényt. Az egyfordulós rendszerben, ahol a győztes egyéni jelölt is továbbviszi szavazatait a listára, és ezt az előnyt még tovább növeli a határon túliak listás szavazata, olyan aránytalanság alakul ki a jelenlegi kormányoldalon, amit csak egységes ellenzéki összefogással lehet legyőzni. Minél szélesebb az ellenzéki kínálat, és ezért minél széttöredezettebb az ellenzék választási eredménye, annál biztosabb a bukás.

„Nem tudom elfogadni, hogy az ökopolitikai alternatívát felmutató LMP ne legyen önálló pólusképző erő” – hajtogatja Schiffer. De mégis, milyen mérce szerint kíván „önálló pólusképző erővé” válni az LMP? Hogy fog megerősödni anélkül, hogy önálló erejének mércéje ne az új választási törvény legyen?

Nemcsak az LMP és a Jobbik teljes elzárkózásra épülő választási stratégiája mutat megdöbbentő hasonlóságot, de gazdaságpolitikájuk is leginkább egymással mérhető össze. Amikor az LMP frakcióvezetője a „spekulatív kapitalizmus megfékezéséről” beszél, és szemrehányóan szól a „bankárok érdekeinek védelmezéséről” a parlamentben, nemigen lehet megkülönböztetni a Jobbik szónokaitól. Idevág Schiffer hivatkozása: „Amikor a Fidesz az MSZP segédletével törvényt fogad el az ingatlanspekulánsok mellett, amikor a Fidesz és az MSZP lehetővé teszi, hogy az államnak átadott önkormányzati vagyont privatizálni lehessen, az LMP és a Jobbik van egy gyékényen, de mégsem vetik fel azt, hogy akkor mi a Jobbikkal.”

„Az LMP számára fontos cél, hogy annak a demokráciakorlátozó, demokráciaromboló kormányzásnak, amelyet a Fidesz gyakorol, véget tudjon vetni 2014-ben, ugyanakkor a magyar demokrácia minőségének rombolása nem 2010-ben kezdődött, hanem korábban. Az ezzel való szembenézés nem történt meg” – közölte a vasárnap megválasztott frakcióvezető, Jávor Benedek. Csak akkor ne mondja azt, hogy a Jobbik pedig a múlt szombaton iratkozott ki a demokrata szervezetek közül! A Jobbik megalakulásától kezdve a demokrácia ádáz ellensége, ezért valóban itt az ideje, hogy az LMP végre szembenézzen azzal a demokráciarombolással, amit a fajgyűlölő, neonáci párt partnernek tekintésével, legitimálásával a Magyar Köztársaság ellen elkövetett.

A szerző közíró