Itthon bárkiből lehet aviatikai szakértő. Az első Orbán-kormány alatt Hingyi Beatrix „egy valóságos légügyi dinasztia” tagjaként ülhetett a Malév igazgatóságába. Aztán már vízügyi és vasipari tapasztalat birtokában is lehettek vezérigazgatók a politikusok barátai, megbízható végrehajtói.

Naná! A vízügyi ismeretek vízre szállás esetén hasznosak, s az sem véletlen, hogy a Tupoljeveket is nagyvasként emlegették. Remekül tudták, kitől mit kell megrendelni, s megbízhatóan tudták elhitetni többekkel a hülyeséget, miszerint nemzeti légitársaság nem működhet nyereségesen, állandóan támogatni kell, hadd égjen az adófizetők pénze, mint a kerozin!

A beetetés sikerült, így idehaza jó ideje adekvát kérdés, hogy mi szükségünk van nekünk a Malévra mint a luxus emblematikus vállalatára. Végtére is a gazdasági szabadságharcban jobb elszigetelni magunkat, nem hagyni, hogy az üzleti és a pénzvilág gonosz képviselői megközelítsék országunkat! Hogy az iparág munkahelyeket teremt, s csupa olyan alakot hoz az országunkba, akik nálunk költik és fektetik be pénzüket, biztos túl ortodox.

Döbbenet, hogy miközben egy menedzsment végre cáfolja az idézett téziseket és képes pénzt kinyerni a hálózat működtetéséből, s még komoly érdeklődők (nem Abramovics, hanem EU-s) is akadnak, a hülyeség eljutott kormányzati szintre, s a látszat szerint úgy kívánják elengedni a Malévot, hogy nincs utána semmi.

Miért repül a Lufthansa, a British, a Travel Service vagy épp a Vueling? Miért érdeklődött mind legalább egyszer a Malév iránt az elmúlt húsz évben? S miért nem adtuk oda egyiknek sem? Az első két kérdésre a válasz: a repüléssel jól lehet keresni. A harmadikra pedig az, hogy mindez csak akkor igaz, ha racionálisan gazdálkodunk, ha a cég nem szociális foglalkoztató, nem pénzkifizető hely, hanem szigorúan a költség-bevétel mátrix keretein belül működik. Ha nem szívunk ki belőle minden megtermelt forintot azonnal, hanem tartalékolunk a váratlan költségekre és a rosszabb évekre. Na ez nem megy Magyarföldön állami keretek között.

Elszámoltatási biztos legyen a talpán, aki kutatni meri, hogy a magyar piacon miért létezhet még mindig az állami emlőkön vegetáló Malév, miért nem egy szigorúan gazdálkodó magáncég végzi a feladatait a saját kockázatára. Erre Budai Gyula aligha lesz képes.

Sokak érdeke, hogy tönkretegye a céget, és ezáltal megszerezze a piaci pozícióit – világított rá Budai. Tudta-e, hogy jövendöléseivel maga is része lehet a légitársaság összeomlásának és a piac lerablásának? Amiből nemigen lesznek új munkahelyek. De ez már egy másik elszámoltatás tárgya lesz.