'Minket aztán jól megszívattak'
Felkelek, alig térek magamhoz, mert általában kettő körül alszom el, nem megy gyorsabban, mert egyfolytában pörög az agyam, mi maradt hátra, mit kell még megcsinálni, és amikor lekapcsolom a lámpát, még mormolom magamban azt, amit nem szabad elfelejtenem, szelektálom magamban a tudást, hogy ez kell majd, erre nem lesz szükségem, és amire szükségem lesz, azt elmormolom még magamban, kettő körül azonban végem van, úgy alszom, hogy nem is álmodok, de fél hatkor ébreszt a mobilom, alig térek magamhoz, kimegyek a fürdőszobába, látom a tükörben, hogy véres a szemem, kezdődik egy újabb nap. (Részlet egy érettségire készülő diák monológjából.)