'Minket aztán jól megszívattak'

Felkelek, alig térek magamhoz, mert általában kettő körül alszom el, nem megy gyorsabban, mert egyfolytában pörög az agyam, mi maradt hátra, mit kell még megcsinálni, és amikor lekapcsolom a lámpát, még mormolom magamban azt, amit nem szabad elfelejtenem, szelektálom magamban a tudást, hogy ez kell majd, erre nem lesz szükségem, és amire szükségem lesz, azt elmormolom még magamban, kettő körül azonban végem van, úgy alszom, hogy nem is álmodok, de fél hatkor ébreszt a mobilom, alig térek magamhoz, kimegyek a fürdőszobába, látom a tükörben, hogy véres a szemem, kezdődik egy újabb nap. (Részlet egy érettségire készülő diák monológjából.)

Február 15-én jár le a felsőoktatási jelentkezési határidő, de a végzős diákok jelentős részének fogalma sincs, mit csináljon, szinte sokkolták őket a múlt héten nyilvánosságra hozott keretszámok: életstratégiák estek szét egyetlen pillanat alatt, évek munkája és szisztematikus felkészülése veszett kárba. A kormány szerint ugyanis a piac nem jó szűrő, így maga vette a kezébe a felsőoktatást, s csaknem a felére csökkentette az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek számát, miközben alapvetően alakította át a kínálati szerkezetet is: a talán legkelendőbb jogi és gazdaságtudományi oktatásból gyakorlatilag kivonult, a hangsúlyt áthelyezte az általa preferált természettudományos ismeretek oktatására. Ezt elsősorban munkaerő-piaci okokkal indokolják, de alaptalanul: egyetlen utánkövetéses vizsgálat sem támasztja alá, hogy egy jogász nehezebben helyezkedne el, mondjuk mint egy környezetmérnök.

A középiskolák és tanulóik túlzónak és hirtelennek érzik a változást, amire nem tudtak felkészülni, s így most nincs elég idejük feldolgozni az új információkat és megalapozott, átgondolt döntést hozni. Gyakorlatilag két hét alatt kell határozniuk, hova adják be jelentkezésüket, és e szakok sok esetben most már nem az évekkel, vagy akár csak hetekkel korábban kinézett képzések lesznek.

Egy szakközép-iskolai tanár, aki 37 éve pedagógus, azt mondja: nehéz elmagyarázni a gyerekeknek, mi is történik valójában. Kényes a helyzet, hiszen egy pedagógus nem kelthet pánikot. „Ha azt mondom, katasztrofális a helyzet, amit a kormány a keretszűkítéssel előidézett, akkor kétségbeesnek a diákok, de ha elbagatellizálom, akkor meg elaltatom az éberségüket. Én még a pályámon soha ilyen nehéz helyzetbe nem kerültem: amikor nyilvánossá váltak a keretszámok a különböző képzési területeken, és megláttuk, hogy a gazdasági szakokon mindöszsze 250 államilag finanszírozott hely van, azt hittük, elírás történt. Nem tudom, mit mondhatnék a gyerekeknek, hiába tanulnak kőkeményen, céltudatosan, ők is tudják, hogy ez csak egy kerületi középiskola, tisztában vannak azzal, hogy nem ők lesznek a kiválasztottak. A szülők egy része azt mondja, inkább pénzzé teszik mindenüket és kifizetik a tandíjat, csak mehessen a gyerekük tanulni. De sokan járnak ide olyanok, akiknek egyébként is gondot okoz az iskoláztatás, ők nem tudják egyetemre küldeni a gyereket. Ez most már vérre megy.”

A tanár azt mondja, többnyire a fiúk hozzák szóba, hogy jobb volna külföldre menni tanulni. Ők vállalkozóbb szelleműek. Egy gimnáziumi osztályfőnök is megerősíti, hogy a gyerekek úgy gondolkodnak, ha már úgyis pénzt kell fizetni, akkor inkább külföldre mennének. Csakhogy az európai egyetemekre a jelentkezési határidő január 15. volt. Ezért aztán különösen bosszúsak az osztályában, mert annyira elhúzta a kormány a keretszámok meghatározását, hogy lecsúsztak a külföldi jelentkezésekről.

– Húsz éve tanítok, minden évben szervezek pályaorientációs foglalkozásokat a felvételi jelentkezési lapok beadása előtt. Ilyenkor meg szoktam hívni a szülőket, hogy beszéljenek szakmájukról. Idén alig bírtam megszervezni ezt az órát, mert nem találok olyan szülőket, akik szeretik a szakmájukat, és szívesen is beszélnének róla a gyerekeknek. Az „univerzális elmén” pedig nevetnek. A mi iskolánkból a gyerekek legalább 15 százaléka külföldre megy érettségi után, az már biztos – mondja. Nem az iskolákon múlik: a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban például egy jogász anya azt kérte, hogy a végzős tanulókkal beszélgethessen a lehetőségekről. Egy vidéki gimnáziumban pedig amint kiderült, hogy mik lesznek az új feltételek, igazgatói órát tartottak a végzősöknek, ahol a tanulókkal ismertették a vezetőség által ismert szűkös információkat, és igyekeztek továbbtanulási stratégiákat javasolni. Azt például, hogy jogász- vagy közgazdászképzés esetén próbáljanak az induló Nemzeti Közszolgálati Egyetemre bejutni, mert az legalább emlékeztet arra a szakmára, amit a későbbiekben művelni szeretnének. Aztán, ha már bekerültek, talán meg lehet találni azokat a kiskapukat, amelyek segítenek eljutni az eredeti célkitűzéshez is. A bölcsészképzésre vágyóknak azt tanácsolták, hogy pedagógusképzésen vegyék fel ugyanazt a szakot, amit eredetileg kinéztek maguknak.

Eredményre várva a „ponthúzó partin”, a Millenárison
Eredményre várva a „ponthúzó partin”, a Millenárison

Látom a tanácstalanságot a többiek arcán is, és valójában most már másról sem esik szó köztünk, csak erről, ami azért tényleg gáz, de legalább ennyire az, hogy gyakorlatilag a nullára csökkent az esélye annak, hogy államilag finanszírozott helyre kerüljek be. Szüleim otthon csak néznek rám, hogy most mi lesz. Mi lenne? Én ennek a kormánynak nem vagyok hajlandó aláírni semmilyen hallgatói szerződést, mert a végén majd kitalálják, hogy az állami ösztöndíjasoknak mégiscsak fizetniük kell. Ugyan, miért ne tennék meg, ha már a nyugdíjpénztári pénzeket is lenyúlták? Nézem a többieket, letargia az arcukon, már az előtt elveszik az egzisztenciánkat, mielőtt kialakítottuk volna, hát szép, mit ne mondjak, én hülye meg nem tudok aludni, forgolódom, mormolom magamban, amire szükségem lehet, hát kenhetem a hajamra az egészet.

Sokan érzik ezekben a napokban úgy, hogy nincs értelme továbbtanulni. Ugyanakkor sokan bíznak a szakváltoztatásban is, abban, hogy bár évek óta jogásznak vagy közgazdásznak készültek, most mégis megpróbálkoznak mérnöki tanulmányokkal. Igen ám, de ezzel nehéz perceket okoznak azoknak, akik eredetileg is mérnöknek jelentkeztek volna, mert attól félnek, hogy annyira megnő a jelentkezők száma, hogy az drasztikus pontszámemelkedéssel jár majd. Biztos, hogy jövőre már sokkal többen jelentkeznek majd természettudományos és műszaki pályára, de a pedagógusok egyetértenek abban, hogy akiből már általános iskolában kiölték a reálirányú érdeklődést – és felmérések szerint erre bizony jó esély mutatkozik –, az nehezen fogja egy év alatt átprogramozni magát. Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora is azt mondja, hogy ilyenkor már nem lehet irányt váltani, a szakosodás összetett folyamat, amit már az általános iskola második felében el kell kezdeni. Ennek ellenére a fiatalabbak próbálkoznak: a Fazekas gimnázium humán irányultságú osztályaiban ugyan eddig ritkán fordult elő, hogy valaki a magyar fakultáció mellé a matematikát is felvette volna, ám most egyetlen hét alatt megduplázódott a számuk.

Ökördi Péterné, a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatóhelyettese azt mondja, náluk négyféle tagozat van, a legnagyobb letargiában a nyelvi tagozatosok vannak – leginkább ők mentek volna jogász vagy gazdasági szakokra. – A fakultációt – mondja – a gyerekek teljesen tudatosan a felvételihez választották tizedikben, két évvel az érettségi előtt. Ökördiné szerint osztályonként 6-8 gyerek határozza el, hogy külföldön próbál szerencsét. Legtöbbjük Angliába vagy Amerikába készül. Úgy gondolják, a kinti diploma nem csak olcsóbb és előnyösebb, de többet is ér. Remélik, ez megnyitja előttük az utat afelé, hogy szükség esetén külföldi munkát vállalhassanak.

Kiss Petra Sára végzős azt mondja, ő szociológiára menne, de úgy látja, semmi értelme bejelölnie az államilag finanszírozott szakot. Most leginkább a külföldi képzésre gondol, azt mondja: „a röghöz kötés számomra ijesztő. Teljes a bizonytalanság, és azt hiszem, ezek az intézkedések annyira rosszak, hogy nem is fognak a jövőben működni. Valószínűleg majd visszavonják, módosítják. De velünk mi lesz?”

A most végzős Molnár Dávid Márk is arra készül, hogy elhagyja az országot. – Új-Zélandra megyek. Hazudnék, ha azt mondanám, korábban ez a lehetőség nem fordult meg a fejemben, de az biztos, hogy nem egészen így terveztem. Eredetileg azt szerettem volna, ha az egyetem alatt halasztok, vagy diploma után megyek ki egy-két évre. Pszichológiára vagy szabad bölcsészetre adtam volna be a jelentkezésemet, ezért vettem fel utolsó két évben a magyar és művelődéstörténet tagozatot, de esélytelen vagyok.

Hámori Veronika, a Fazekas gimnázium igazgatója naponta hallja újabb és újabb diákokról, hogy beadják a jelentkezésüket külföldre, ahová még tehetik. Vagy esetleg várnak egy évet.

Ez is egyfajta stratégia. Egy vidéki középiskola felsőoktatási tanácsadója azt mondja, mostanában sokan kérdezik, érdemes-e kivárniuk. Ő csak azt a választ tudja adni nekik, hogy nem biztos. Lehet ugyan, hogy jövőre szervezettebben meg tudnák oldani a felvételit, de ezek után az sem elképzelhetetlen, hogy nem változnak meg a feltételek. Ő az elkeseredett diákokat leginkább azzal biztatja, ha most nem jön össze a felvételi, jövőre lesz új esély. Az persze kérdés, hogy mit csináljanak egy évig? Menjenek el dolgozni? Hová?

Akiknek a szülei anyagi helyzete ezt megengedi, önköltséges vagy részösztöndíjas képzésre jelentkezik. Azok viszont, akik rosszabb körülmények közül jönnek, a Diákhitel 2-t sem akarják felvenni – bár a kormány és az egyetemek, főiskolák nagyon propagálják az új hitelkonstrukciót. E fiatalok az elmúlt évek hitelválsága után el akarják kerülni, hogy többmilliós adóssággal vágjanak neki az életnek. E ponton visszaüt a bankrendszer- és hitelellenes kormányzati kommunikáció, ami a fiatalokra valóban hatott.

Az egyetemeknek fontossá vált minden hallgató, különösen a költségtérítésesek. Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja például arra is felhívja a figyelmet, hogy jobban megéri náluk az önköltséges képzés, mint esetleg egy vidéki egyetemen, még akkor is, ha az esetleg olcsóbb, hiszen a másik városba való utazgatás, az ottani szállás, a megélhetés költségei miatt összességében drágábbak lesznek az egyetemi évek.

A Corvinus egyetem rektora szerint a gazdaságtudományi terület állami ösztöndíjas helyeinek drasztikus csökkentése mögött állhat az a megfontolás is, hogy az ezt a területet választó diákok mögött jobbára olyan családok állnak, amelyek képesek finanszírozni gyermekeik tanulmányait. Lehet ebben is valami: Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium igazgatója azt mondja: tőlük jobbára gazdasági és társadalomtudományi pályákra indulnak a gyerekek. Amikor kiderültek a keretszámok, meglepődtek a diákjaik, de alapvetően nem változtatták meg jelentkezéseiket. A stratégia esetükben nem múlik azon, hogy állami vagy költségtérítéses helyeket jelölnek meg, ráadásul sokukat feldúlta a szerződéskötési kötelezettség, ezért inkább eleve az önköltséges képzést jelölik meg. Megtehetik, hiszen ez költségtérítéses középiskola, a szülők már hozzászoktak az ilyen terhekhez. Ugyanakkor azt Horn György is hangsúlyozza, hogy meglepően sokan vannak, akik mintha ürügynek tekintenék, ami a magyar felsőoktatásban történik: noha megtehetnék, hogy maradjanak, külföldre indulnak, elsősorban Angliába és Ausztriába.

Gondoltam, a szüleim biztos adnának pénzt, de nincs pofám kérni, tudom, mennyiből élnek. Nem tudok mást tenni, megpróbálom, jelentkezem, de az esélytelenek nyugalmával indulok. Diákhitelt nem veszek fel, kizártnak tartom, és persze, marha jó ötlet, hogy a diploma után maradjak itthon, de tessék mondani, ugyan mikor menjek külföldre, ha nem fiatalon, amikor még nincs családom? Ne szerezzek tapasztalatot, rutint, amit majd itthon is használhatok? Ne legyek világlátott? Azt mondja a Hoffmann Rózsa, hogy az emberi elme univerzális, nincs egyirányú tehetség, majd választunk magunknak másik szakmát, nem azt, amit szeretnénk. Remélem, ezt a saját gyerekeinek is elmondta, ugyanilyen jó szívvel, ahogy ezt most nekünk teszi. Egyszerűen nem értem ezeket, csak azt tudom, hogy minket aztán jól megszívattak.

Az írás elkészítésében közreműködött Molnár Fruzsina és Széll Dóra

Megszűnnek a hátrányos helyzetért kapható többletpontok, jön a szóbeli

Miközben a Fidesz a rendpártiságot proponálja, úgy viselkedik, mint egy kocsmai verekedésben, legalábbis amilyen sebességgel változtatja a viselkedését, a döntéseit – mondja Daróczi Gábor, a Romaversitas Alapítvány igazgatója, utalva arra, hogy csak a felvételi lapok beadása előtti utolsó pillanatban határozta meg a kormány a keretszámokat. Hozzáteszi: a hátrányos helyzetért kapható többletpontok megszüntetése mellett a szóbeli felvételi vizsga visszavezetése fogja gyakorlatilag a nullára csökkenteni a leghátrányosabb helyzetű, mélyszegénységből érkező diákok esélyeit. Emlékeztetett: eddig is a romák mindössze egy százaléka jutott el egyetemre, főiskolára, s még így is tízszer annyian diplomáznak, mint 15 évvel ezelőtt. – Vívmánynak tartottam, hogy a szubjektív elemek korábban ki voltak zárva a felvételi rendszeréből, vagyis a diákok kizárólag a teljesítményük alapján jutottak be a felsőoktatásba. Nálunk sok olyan, egyébként kiváló diák tanul, aki egy szóbeli vizsgán nem felelt volna meg. Ezek a fiatalok súlyos szociális helyzetből érkeznek, amitől befelé fordulóvá váltak, ezért egy ilyen szituációban nem szerepelnének jól – fogalmaz Daróczi Gábor, aki arra számít, hogy két éven belül a felsőoktatásban tanuló hátrányos helyzetű diákok (eddig is igen alacsony) száma tovább csökken.

Vekerdy Tamás: Széchenyi István ezt zokon vette

„Elvi ellensége vagyok a numerus claususoknak, a zárt számoknak. Mi alapján zárjuk ki az embereket a tanulás lehetőségéből, azért, mert zsidó vagy azért, mert osztályellenség, mint ezt láthattuk Magyarországon a XX. században, vagy „csak”, mert valaki ezt így gondolta ki? Numerus clausus, megszabott felvételi szám minden diktatúrában és féldiktatúrában van. Felháborítónak tartom, hogy a feltételeket néhány héttel a jelentkezési lapok beadása előtt közlik”, nyilatkozta lapunknak Vekerdy Tamás pszichológus. Hozzátette: a gyerekek készülnek, fakultálnak a korábban eldöntött szaknak megfelelően, bizonyos órákat ezért alacsonyabb szinten tanulnak, hogy maradjon idejük azokra a tárgyakra, amelyekre szükségük van a felvételinél. „Ha már, akkor négy év múlva kellett volna ezt a döntést hatályba léptetni (akkor sem értettem volna egyet vele), hogy akinek még négy éve van az érettségiig, tudomásul vehesse a változásokat. De úgy látszik, semmibe veszik a szülőket, gyerekeket, kiszámíthatatlanná teszik a létezést.

Nyugaton általában a fiatalok vargabetűket tesznek, nem rögtön a középiskola után jelentkeznek egyetemre. Utazni kezdenek, utcazenélésből, pincérkedésből tartják fenn magukat, világot látnak. Aztán akkor mennek egyetemre, amikor hazaérkeznek. Kitolódnak a tanulóévek, ez a kulturális pubertás jelensége, a fiatalok még 25, esetleg 27 évesen is diákok, ami nem azt jelenti, hogy a szülő vagy az állam nyakán élnének. Az egész életük individuális döntéseken alapul, oda mennek, ahová akarnak, vállalják a kockázatot. Ne mások mondják meg helyettük, hová menjenek, mit tanuljanak. Túlképzik a bölcsészeket? Angliában készült egy kutatás nemrégiben, megnézték, kik vezetik a City legsikeresebb vállalatait. Kiderült, nem menedzser-, illetve gazdasági végzettségűek, hanem bölcsészek”, mondja Vekerdy Tamás, aki úgy folytatja, hogy „akkor egy pillantás a múltba: a Bach-rendszerben gróf Leo Thun volt az oktatási miniszter, és bevezette a központi tantervet. Emellett felemelte a műszaki és természettudományos képzés támogatását, mert az osztrákok úgy vélték, majd ez fogja felemelni a civilizálatlan Magyarországot. Széchenyi István ezt nagyon zokon vette, a döblingi hagyatéka szerint felháborodottan írt arról, hogy megvonták a tudományos akadémiától a bölcsésztudományok támogatását.

Minden diktatúra szereti, ha az alattvalók műszaki tudományokat tanulnak, az állampolgárok így kevésbé öntudatosak” – fogalmaz. Vekerdy Tamás szerint a röghöz kötés teljesen szemben áll az európai értékekkel, amelyek az eszmék és emberek szabad áramlását alapjogként kezelik. „Csak abban reménykedem, hogy majd ezt az intézkedést is vissza lehet vonni.”

-
FOTÓ: SZABÓ BERNADETT
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.