Lázár a gyulai kolbászért lobbizott
Mint azt a Nol.hu oldalon megírtuk: a hódmezővásárhelyi polgármester arra várt választ a kormányfőtől, tervezi-e a kabinet, hogy „megmenti a magyar tulajdonú társaságot”. Lázár azzal érvelt, hogy Gyula városa Délkelet-Magyarország egyik ékköve, a gyulai húskombinát pedig „kiemelkedő jelentőségű gazdasági társaság”, amely nemcsak hogy sokaknak nyújt megélhetést, de „tevékeny szerepet vállal hazánk jó hírnevének megalapozásában mind a térség államaiban, mind egész Európában”.
A fideszes frakcióvezető hangsúlyozza a levélben, hogy az elmúlt évek gazdasági válsága, illetve a „2002 és 2010 között pusztító MSZP-s kormányzati politika” hátrányosan érintette a mezőgazdaságot, a gyulai húskombinát is a csődhelyzet közelébe került. Lázár János szerint megoldást a kormányzati segítség jelentene, mondván, „a vállalat állam általi és tulajdonosi konszolidációja kiemelkedő fejlődést eredményezhetne”.
A levélre nem a miniszterelnök, hanem Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter válaszolt. Ebben a szakminiszter leszögezi, hogy a kilencvenes években végrehajtott „élelmiszer-ipari privatizáció számos olyan ellentmondást eredményezett, melynek következményeit a mai napig viseli mind az ágazat, mind az egész társadalom”. Fazekas hangsúlyozza, hogy miután az élelmiszer-ellátás stratégiai jelentőségű, ezért a miniszter is egyetért azzal: egyes kiemelten fontos területeken, nemzeti márkavédelmi érdekeket szolgáló cégek esetében indokolt megvizsgálni az állami konszolidáció lehetőségét. „Ilyen vállalatnak tartjuk a nagy múltú gyulai húskombinátot, amely – többek között –az Euró pai Unió földrajzi árujelző oltalma alatt álló gyulai kolbász legfontosabb, nemzetközi hírű előállítója” –írja Fazekas.
A szakminiszter válaszában hozzáteszi: az elmúlt időszakban a Fideszfrakció számos országgyűlési képviselője felvetette, hogy a körzetében korábban jelentős foglalkoztató élelmiszer-ipari üzem bezárt, vagy igen alacsony hatékonysággal üzemel. Ezért is szükségesnek látják, hogy a kormányzat megvizsgálja a magyar élelmiszeripar helyzetét; erre a feladatramunkabizottságot is felállítottak. Hozzátette, a testület által javasolt intézkedéscsomag részét képezi, hogy azokat a magyar vállalatokat, amelyek a hazai ellátás biztosításában, a mezőgazdasági termékek felvásárlásában, a foglalkoztatásban játszott szerepük, illetve különleges minőségű termé keik miatt kiemelt fontosságúak, szükség esetén állami segítséggel kell konszolidálni. A támogatásért cserébe az államnak átmenetileg – a támogatás visszafizetéséig – tulajdonosi, irányítási részesedést kell kapnia – derül ki Fazekas Sándor válaszából.
Ennek technikájáról, illetve a szóba jövő vállalkozások köréről nem szól a levél, illetve kérdésünkre a Vidékfejlesztési Minisztérium sem kívánt ezen túlmenően részletekbe bocsátkozni. Mindössze annyit árultak el, hogy az érintett társszervekkel, vagyis a nemzetgazdasági és a fejlesztési tárcával, valamint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel és a Magyar Fejlesztési Bankkal együttműködve kívánják a tervet végrehajtani. Az agrártárca előreláthatólag február ban terjeszti az intézkedési tervet a Versenyképességi Tanács elé – ami arra utal, hogy nagy vonalakban már készen áll a terv.
Élelmiszer-ipari berkekben jócskán megkésett, de szükségszerű lépésnek minősítették a most „megszellőztetett” tervet, mondván: kétévnyi nemtörődömség után most a politika ingerküszöbét is elérte az élelmiszerágazat súlyos helyzete. A most nagy vonalakban felvázolt cselekvési tervbe éppenséggel egy, az ágazatra érvényes államosítási politika nyitányát is bele lehet látni, azonban forrásaink egyértelműen úgy látják, hogy a kormány tüzet olt ezzel a lépéssel. Az ágazat számos adóterhe, illetve a forgalomcsökkenés nyomán mára számos, elsősorban a vidéki élelmiszer termelő-feldolgozó vállalkozás került kritikus helyzetbe, amivel valamit kezdenie kell a politikának, máskülönben olyan társaságok húzhatják le a rolót, melyek egy adott térség jóformán egyetlen munkáltatói.
A kérdés legfeljebb az, hogy a kormány hogyan tudja ezt a vállalkozássegítő programot úgy végrehajtani, hogy az uniós versenypolitikai szempontból is megfelelő legyen. Forrásaink úgy vélték, hogy ha az állami szerepvállalással egy időben részletes terv készül arról, hogy mikorra, illetve milyen ütemezéssel szállna ki az állam az adott cégből, úgy még akár Brüsszel nek is elfogadható lehet.
